Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

117a Előadtam jelentésem gazdasági részében, hogy a kultúrnövények nem öntözhetők folytonosan s hogy az öntözésnél bizonyos sorrendben és időbeli beosztással kell eljárni. Könnyen elképzelhető most már, hogy az öntözött gazdaság kezelése csak akkor lehet programmszerűleg megállapított és a növények vízszükségletéhez képest berendezett, ha a víz mennyisége túlnagy ingadozásoknak nincsen alávetve, ha nem csökken néha a feltétlenül szükséges alá, ha nem emelkedik a még tűrhető fölé. Úsztató rendszernél folyton ki van téve a gazda annak, hogy az ég csatornáinak megeredése esetén nagyon is felesleges vizet kap a területre és kénytelen elhelyezni, holott a növények az amúgy is nedves időjárás mellett a túlbő öntözést éppen nem igénylik, sőt meg is boszulják. Hogy tehát a gazdasági kezelésben e tekintetben mutatkozó kellemetlenségek elkerülhetők legyenek, aránytalanul nagyobb terület szükséges. Ha pedig az időjárás nagyon száraz s a gazda a meglévő nagy terület terméseredményének biztosítása mellett nagyon szívesen megöntözné a víz után áhítozó földeket, akkor nincs elegendő vize. Egészen másként áll a dolog az elkülönítő rendszer esetén, hol a vízmenynyiség csak a nap különböző időszakaihoz képest ingadozik bizonyos előre ismert határok között (nem szólva az évszakok szerinti ingadozásról, mely teljesen bele illik a gazdaság keretébe, a mennyiben nyáron, mikor az elhelyezhető és szükséges víz tömege nagyobb, nagyobb egyúttal a befolyó víz is a vízfogyasztással egyetemben, télen pedig fordítva van a dolog). Ebből a szempontból tekintve tehát a dolgot, az elkülönítő rendszer minden körülmények között elsőséget érdemel az úsztató rendszer felett. Nagy fontosságú az elkülönítő rendszer a kellő köztisztaság mellett hazánk azon vidékein, hol a talaj kevésbbé alkalmas az öntözésre s már a száraz folyás vizének elhelyezése is nagy pénzáldozatot követel. Még nagyobb fontosságúvá lesz a kérdés, ha a befogadó vízfolyás csekély tömegű vizet vezet s a községek és városok egész sorát érintve nemcsak fürdőhelyül, hanem ivóvízül is szolgál. Ilyen esetben ismét csak a különválasztó-rendszer az, mely egyedül képes a köztisztaság bizonyos foka mellett a közegészségügy követelményeit kielégíteni s elejét veszi a vízfolyás habár csak időszakos megfertőzésének is. Hazai különleges viszonyaink között azonban nem lehet egészen mereven pálczát törni a különválasztó-rendszer mellett, mert nem egy vidék van, hol az öntöző terület bármily mennyiségben rendelkezésre áll s a tisztaság iránti érzék bizonyos hiánya a csapadékvizeket ártalmatlan jellegüktől tökéletesen megfosztja. Ilyen esetben tökéletesen helyén lehet az úsztató rendszer s legfeljebb csak arról kell gondoskodni, hogy hosszantartó száraz időjárás esetén a csatornákba elegendő élővizet vezethessünk abból czélból, hogy az öntözött gazdaság vízszükségletét fedezzük. A csatornavíz eme felhígításának szüksége különben különválasztórendszer esetén is felmerülhet és kivihetőségéről czélszerü is gondoskodni, mert a gazdaság rendszere néha több öntözővizet követel meg, mint a mennyi a csatornák száraz folyása. Bármennyire függetleníti is a különválasztó-rendszer az öntözött birtok kezelőjét a csapadék vizétől s bármennyire csökken is a szükséges terület, minden egyes esetben gondos körültekintéssel, a fennforgó viszonyok és körülmények pontos számbavételével lehet csak eldönteni, hogy az adott esetben melyik czélszerűbb. Ha azonban a viszonyok csak egy kissé kedvezőek a külön-