Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése

118a választó rendszerre s képesek vagyunk a kivitelével szoros összefüggésben álló viszonyokat czéljainkhoz képest módosítani, mellőzése szerintem mindig vétek számba megy. Kiváló megfontolást érdemel a kérdés akkor, ha a vizet síkfekvésű városnál az öntözött területre való szállítás czéljából emelnünk kell. A különválasztó rendszer mellett az emelőgépek mindenesetre kisebbek lehetnek, mint a másik esetben, mikor a záporok figyelembe vétele mellett kell méretezni. Fontosságot lehet a víztisztítás szempontjából a különválasztó-rendszernek még azért is tulajdonítani, mert aránylag egyszerű berendezésekkel képesek lehetünk az öntöző üzemet tisztán nappalivá tenni. Adott esetben meggondolás tárgyává tehető az is, vájjon nem lehet-e a háztetők, udvarok és utczák vizét két csoportra osztva oly módon kezelni, hogy a kevésbé szennyezetteket függetlenül, a többieket pedig a házi szennyvizekkel együtt vezessük le, vagyis nem czélszerű-e a két különböző rendszer között középutat választva, a vizeket vegyes rendszerben levezetni ? Ha tehát a víznek az öntözött területre való felemelése mellőzhetetlen követelmény, egyébként pedig megvan annak a lehetősége, hogy a csapadékvizeket függetlenül a szennyektől, saját eséssel távolíthatjuk el, az elkülönítő rendszer érdekében szerintem minden lehetőt el kell követni. A szennyvizeknek az öntözésre való befolyásáról szólva, meg kell még az ipari vízhasználatokról is emlékeznem. Ezek vízfogyasztása az öntözés berendezésénél szintén és természetszerűleg számba veendő, de különösen egy szempontból kell őket figyelemre méltatni. Ez a gyári vizek természete. Vannak ugyanis gyárak, melyek nem annyira orgánikus, mint ásványi természetű anyagokkal fertőzik meg a vizeket, melyek a növényi életre legkevésbbé sem alkalmasak, sőt a növényeket egyenesen tönkretehetik. Bármilyen áldozatba is kerüljön az ilyen vizeknek a csatornavizektől való elkülönítése, ezt meg kell tennünk, hacsak a terméseredményt részben, vagy egészben koczkáztatni nem akarjuk. Hasonló elbánásban kell a sótartalmú vizeket is részesítenünk, melyeknek ártalmasságáról már a gazdasági részben szólottam. Ha továbbá megvan annak a lehetősége, hogy az egyes gyárakból származó és legtöbbnyire jelentékeny mennyiségű, de különben teljesen ártalmatlan vizeket kellő lehűtés után közvetetlenül átadhatjuk a nyilt vízfolyásoknak, úgy az öntözéshez szükséges terület lehető redukálása szempontjából ezt elmulasztani nem szabad. Ezek csak kiadást okoznak haszon nélkül. A szükséges területre rendkívüli hatása van még a talaj fizikai és geológiai természetének. Minél kevésbbé áteresztő a talaj, minél kevésbbé felel meg természete a jó víztisztítás feltételeinek, annál nagyobb területre van szükségünk. Jó áteresztő, homokos, vagy kevés agyaggal, vagy humuszszal kevert homoktalajból, csupán a tisztító hatást tekintve, sokkal kevesebb kell, mint a rossz áteresztő és nehezebben vízmentesíthető agyagtalajból; hasonlóképen több kell az áteresztő természetű mésztalajból és még több az egészen laza tőzegtalajból. A terület nagyságára nézve e szempontból általános szabályt felállítani képtelenség, itt csak a tapasztalat, vagy a gyakorlat lehet irányadó, mert százféle lehet ugyanazon összetétel mellett a talaj sajátsága, melyeket szemmel, kísérlet vagy tapasztalat nélkül felismerni teljes lehetetlenség.