Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek gazdasági kezelése
99a a huzamosabb tenyészetet nem igénylő féleségekkel el nem foglalt területet évenkint háromszor használják ki. Kalarábé, saláta, spenót, kel és paraj egymást váltják fel a lehető legváltozatosabb sorrendben. Ott mindenből és mindig kapható élvezhető árú, pedig vize az összes ismertetetteké között legkevesebb trágyaértékű s a bérlő kénytelen szalmamentes tiszta marhatrágyát a vízbe keverni, hogy trágyanyagban gazdagabbá tegye. A kezelés a plötzenseei telepen a belterjes kertészet folytán némileg különbözik az eddig ismertetettektől. Az uborkát itten is csak igen keveset, főként csak meleg napokon öntözik, azonban a kelt minden héten egyszer, néha meleg időben kétszer is, a salátát szintén hetenkint egyszer, vagy gyakrabban öntözik és pedig teljes elárasztással. A többi kerti veteményekre biztos adatokat szereznem nem sikerült. A többi kulturák között megemlítést érdemel a rózsa, mely tavaszszal hetenként egyszer, nyáron pedig kétszer is kap vizet. Egyébként a rózsával együtt a többi virágokat és kerti veteményeket melegházi üzemben is termesztik, hol az öntözés egész télen át folyik. Az eddig előadottak mind rendszeresen berendezett öntözésekre vonatkozván, legutoljára kell megemlékeznem a darmstadti kezelésről, mely a berendezés sajátosságánál fogva is önálló helyet foglal el. Darmstadtban a fősúlyt a rétekre helyezik s kapást, vagy gabonafélét csak akkor vetnek, midőn már a rétet tovább nem tarthatják fenn és feltörik. Az öntözésre nézve bár itt is ugyanazok a szabályok állanak, mint a melyeket fentebb említettem, de feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy az eredmény messze marad mögöttük. Az előadottak után még a következő kérdések fontosak : Milyen az öntözve termelt gabonafélék stb. minősége, milyen a terméseredmény s vájjon találnak a termények elegendő piaczot ? A termények minősége az okszerűen kezelt gazdaságokban átlagban véve a legteljesebb mértékben kielégítőnek mondható, mert az elbírálásnál nem szabad arról megfeledkezni, hogy a talaj majdnem mindenütt sivár homok, melyen csakis a legintenzívebb gazdasággal, a bő trágyázással lehet boldogulni. A terményeket általában véve a magas nedvtartalom, a rendkívüli üdeség jellemzi s a gabonafélék kalászai kitűnően kifejlettek. Persze láttam sokszor olyan táblákat is, melyek sok kívánni valót hagytak fenn, de az esetek legtöbbjében megvolt a gyengébb állás magyarázata is. Bérföldeken, hol a bérlők kissé szabadjukra vannak hagyatva s az egyik év sikerén felbúzdulva ugyanazt többször vetik egymásután, gyakran igen silány veteményeket lehetett látni. Ez azonban mindegyik helyen csak átmeneti állapot, mert a tapasztalat mindenkit megtanít arra, hogy az egyoldalú kihasználás az egyoldalú trágya bőséget s a jövedelem csökkenését idézi elő. Más esetben befolyással volt a termény minőségére a berendezés új volta, vagy a szántás nem megfelelő foganatosítása. Az előbbire igen jó példát láttam a steglitzi öntözéseken Klein-Ziethenben. Ottan ugyanis, mint a műszaki részben közölt leírásból is látható, a parczellák legnagyobb része domboldalon fekszik s azért talajukat az idomítás következtében minden egyes parczellában félig lehordták, félig pedig feltöltötték. A lehordás és feltöltés nagysága átlagban véve 30 cm. lévén, a mély szántás mélységével 7*
