Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

100a egyezett meg s azért míg a domb felöli oldalon a vadtalaj került felül, a másik oldal humozus feltöltést kapott, vagyis a parczellák felső fele voltaképen terméketlen talajú volt. Ennek következtében az öntözés megindításkor az a sajátságos jelenség mutatkozott — a mely különösen a kapásoknál volt élesen észlelhető, — hogy míg a felső részen a növényzet sinylődött, az alsó részen annál kiválóbb volt. Az öntözés több éven való folytatása után a viszony megváltozott s a felső rész termett jobban, az alsó pedig kevésbé. Ezzel a tapasztalattal homlokegyenest ellenkező magatartást mutatnak az olyan parczellák, melyek esése megfelelő lévén, változásnak alávetve nem voltak. Ezeknél a terméseredmény semmi kívánni valót sem hagyott hátra, pedig a humózus réteg felül van. Ha ezen jelenség okát keressük, azt hiszem könnyen megtalálhatjuk. Ugyanis a vadtalaj először kerülve felszínre, még bő trágyázás mellett is bizonyos ideig kevésbé termékeny szokott lenni, mint a művelés alatt álló réteg s azért az első évben tanúsított magatartásán csodálkozni nem lehet. A feltöltött humozus réteg pedig egyszerre igen bő trágyázást kapván, magatartása is természetes. Valószínű ezek után az, hogy a gazdaság kezelői látván a felső részek időleges terméketlenebb voltát, az ilyen parczellákat azután olyan bőségű vízzel öntözték, mely a fölső rész termőképességét biztosította ugyan, az alsó részt azonban felesleges sok trágyával látta el, vagyis a növényzetet ott a túltengés ölte meg. Annál bizonyosabbnak kell tartanom ebbeli következtetésemet, — melyet egyébiránt a városi építészeti tanácsos nem osztott — mert láttam olyan parczellákat is, melyek korábban ugyanilyen magatartást tanúsítottak, de már ottlétem alkalmával teljesen egyenletes kulturával voltak fedve. Az előadottak csak következtetéseim, mint már megjegyeztem, de azokat az ottani irányadó férfiak véleményével megerősítve nem találtam, a mi szintén igen természetes. A teknikus látván a feltűnő jelenséget, a gazda nem hajlandó elismerni saját hibáját, hanem ha arra kerül a szó, műszaki okokra hivatkozik és a mellett hibáját igyekezik mielőbb helyrehozni. Nagy fontosságot kell tulajdonítani a szántás és megmunkálás minőségének is. Mert bár a tisztán oldott és a talajban benne maradó trágyaanyagok bizonyos mértékig egyenletesen oszolnak meg a talajcső vonalak felett levő rétegben, azonban a szintén nagy trágyaerővel rendelkező iszap tisztán a felső rétegekben marad meg és tovább nem hatol le. Ennek kitűnő bizonyítékát szolgáltatja a darmstadti öntözés, mely már évtizedek hosszú sora óta van üzemben s az iszap folytán humózussá vált réteg vastagsága alig haladja meg a mély művelés mértékét. Más esetben ismét az játszik szerepet, hogy a parczella esésviszonyai a kedvező öntözés feltételeinek nem felelnek meg s az öntöző víz helyesen szét nem osztható s nem ritka az az eset sem, mikor a parczella terjedelme nem megfelelő. Ez utóbbi tekintetben a breslaui öntözésektől eltekintve csakis a berlini rendszer szerint készített téli medenczékről lehet csak szó, melyeknek tulajdonképeni rendeltetése az idők folyamán szerzett tapasztalatok alapján megváltozott s ma már nem használják őket másként, mint a közönséges parczellákat. Miután azonban ilyen üzem mellett kevesebb vizet bocsátanak rájuk, a víz nem igen képes a medencze túlsó végéig eljutni és már útközben elszivárog. Ennek természetes következménye az, hogy a csatornalé mintegy legyezőszerüleg terjedvén