Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

53 Hogy fogalmat alkothassunk, mily munkába került az ismertetett vízkivétel, álljanak itt a következő adatok annak megjegyzésével, hogy az ideiglenes létesítmények a hajózásnak az építés tartama alatt való biztosításával együtt — melyek külön mintegy 350,000 lirába kerültek, — nincsenek beleértve. A földmozgósítás ___ 290.000 m

3-re rúgott, a czement munkák 34.000 m

3-re, melyből 23,000 m

3 egyedül a töltésekre esett; termésköfalazat.__ ___ ... 20.000 m

3-t téglafalazat ___ ___ ___ 1.600 m

3-t gránit koczkaköfalazat ___ 3.200 m

3-t kőburkolat ___ ___ 80.000 m

3-t tett ki és pedig 36.000 m

3 homokba, 44,000 pedig vakolatba rakva. Végre a köhányás 3600 m

3-re rúgott, míg a felhasznált faanyagok 1160, a vasanyagok pedig 3251 m

3-re becsülhetők. Az építés ideje 2 év és 2 hóra terjedt, ebből az időből azonban tényleg kihasználható, legfeljebb csak 14—15 hónap volt. A vízkivételi müvek befejeztét nyomban követte a Villoresi csatorna kiépítése. Ezt a csatornát két föszakaszra tagolhatjuk. Az elsőt 16 kim. hosszú szakasz képezi, mely a magas fennsík kezdetétől mindenütt a Ticinó partján halad és a mely egyedül vízvezetö árok; a másodikat pedig a fenmaradó azon 64 kim. hosszú szakasz képezi, mely a Lombard fennsíkot a Ticinótól az Addáig terjedöleg átszeli és a mely vízvezetö és osztó csatorna együttvéve. A legnehezebb és legköltségesebb szakasz természetszerűleg az első volt, miután mindenütt a lejtő közepén vájták, a Ticinó völgye fölé 50 méternyire is felemelkedve. Könnyen elképzelhető, mily óriási földmozgósítást kellett elvégezniök, hogy az l

3/

4 hajlású lejtőn a csatorna számára egy 25 méter széles vízszintes padkát előállítsanak. A Villoresi csatorna első szakaszának közép fenék-szélessége 11 méter, lejtői pedig 1 : 17

4-hez hajlók; a vízoszlop magassága 3-0 méter, esése pedig 0-25%o. Hy méretek mellett a csatorna mp.-kint 50 m

3-t vezet, mely 72 m

3-re is növelhető, ha megfelelő elővigyázattal 050 méterrel magasabb vízoszlopot engedünk meg. A talaj kavicsból és tiszta homokból álló alluvium lévén, mind a csatorna fenekét, mind oldallejtöit a szivárgások megszüntetésére előbb biztosítani kellett. E végből, a fenék alá 0 30 méternyire fektetett és jól megdögönyözött 010—0-20 méter vastag czement-réteget borítottak, míg az oldallejtöket 2 50 méter magas, 0-20—0-40 m. vastag köfalazattal, ezen felül pedig homokba rakott kőburkolattal biztosították. Az e szakaszon