Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

III. Hoffmann Károly kir. s. mérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

135 solja. Rendszerint azokban a városokban, hol a fogyasztás ellenőrzésére vízmérők szolgálnak, a használt vízmennyiség sokkal kisebb, mint ott, hol nincsenek alkalmazásban. De a mellett határoz még a vízdíj nagysága is, olyannyira, hogy alacsony vízdíjú városokban, mint például Münchenben, a vízmérők mellett is a fogyasztás igen nagy, 200 liternél is több ; míg magas vízdíjú városokban, például Berlinben, hol a víz köbméterenkinti ára az előbbinek 3—4-szerese, a vízfogyasztás már jóval kisebb és pedig az előbbinek körülbelül csak egy harmada. Különben a vízfogyasztás mértékére még az ipar fejlettsége is nagy befolyási gyakorol, a mennyiben sok ipari czikk gyártása nagy mennyiségű vizet igényel, de azonkívül a munkát szolgáltató gőzgépek is tetemes mennyiséget fogyasztanak. Nagyobb eltéréseket okoznak még a helyi viszonyok, valamint az emberek életmódja is. Általában csak határok említhetők, melyek között a naponkinti és fejenkinti vízfogyasztás ingadozik és ezen határ 50 litertől 250 literig terjed. Németországi vízmüveknél úgyszólván csupán az egységes ellátás van alkalmazásban, az elkülönítő rendszerrel, külön ivó és külön használati vízvezetékkel ritkán találkozunk. Némely városban még találunk régebben létesült forrásbevezetéseket, melyekből a lakosság egy része ivóvízszükségletét fedezi ; ezek azonban aránylag kevés vizet szolgáltatnak ('s nem mondhatók külön ivóvízvezetékeknek ; hanem őket a város jó vizük miatt és mint már meglévőket továbbra is fentartja. Az egysé.es ellátás kedveltebb, nemcsak azért, mivel olcsóbb, hanem azért is, mivel az ivó és használati víz között bajos határt szabni és rendesen, még ha a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazzák is, a lakosság egy része a használati vizet fogyasztja, mert be lévén vezetve a házba, könnyebben hozzáférhető, mint az utczai közkútak ivóvize. Ennél az oknál fogva ahasználati víznek is oly minőségűnek kell lennie, hogy veszély nélkül ivásra is alkalmas legyen. Ebből következik, hogy külön ivóvízvezetéknek nincs nagy előnye, csupán nagyobb járvány esetén lehet némi fontossága, midőn a lakosság keresve keresi a jobb vizet, ha mindjárt beszerzése több fáradságot okoz is. A vízbeszerzésre vonatkozólag megjegyzendő, hogy nagyobb városokba ritkán vannak források bevezetve, a mi igen természetes, miután kevés városhoz közel fakadnak oly bő források, melyek képesek a nagy számú lakó ság ellátására. A legtöbb város vagy talajvizet, vagy szűrt felszíni vizet (folyó, tó, patak) használ, e kettő között túlnyomóan a talajvizet használják és rendesen csak ennek hiányában talál alkalmazást a szűrt víz. Az igen népes városok (Berlin, Hamburg) szűrt felszíni vizet használnak, mivel talajvíz oly nagy mennyiségben csak igen magas költségek