Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

63 A póvölgyi töltések gyakori rosz altalaja miatt előálló szerencsétlenségek megakadályozása czéljából, fötörekvését képezi az olasz mérnököknek a töltés alatti vízátbocsátó altalajt, a mennyire csak lehetséges, vizáthatlanná tenni, vagyis az altalaj szivárgásait megszüntetni. Volt alkalmunk oly töltésszakaszokat látni, a melyek mentén a terep távolabbról nézve, szépen begyepesedett mező képét mutatta, mig közelebbről megvizsgálva arról győződtünk meg, hogy a talaj vízzel telítve volt, bár ha szemlénk idején a folyó vize jóval alacsonyabb volt a terep felszínénél. Mivel az ily területeken kiépített töltések mentén, magas víz idején igen gyakoriak az előzőkben ismertetett szifonok, az esetleges bajokat akként hárítják el, hogy mielőtt a szokásos nagyméretű padkaerösítéseket alkalmaznák, helyükről a turfás réteget 1—1.5 m. mélységben kihordják s helyét jó anyaggal töltik ki, mint az a 10. sz. vázrajzból kivehető. Nem messze Rovigótól a Boara hid mellett, ily széles padkán keresztül is sok helyen felfakadtak az u. n. fontanazzók. Minthogy az itt alkalmazotl szorító körgátak nem használtak, mert a víz a körülzárt kis medenczét elhagyta és mellette újból felfakadt. 8. ábra. Töltésszelvény a Renú folyón. 9, ábra. Töltésszelvény a Tolige folyón.