Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

64 más segítségről kellett gondoskodni. Leásták az egész nagy padkát mélyen a terepszín alá, az ott elterülő rothadt turfát kiszedték s felhasználták trágyának, aztán pedig az egész területet a terepszín fölé 1.5 m. magasságig jó földdel gondosan feltöltötték és a rettegett font.anazzók eltűntek. Ujabban a nyert tapasztalatokon okulva, uj töltések építésénél már építés előtt eltávolítják az altalajból a lehetőség szerint e káros réteget s helyét jó anyaggal pótolják. Bár az olasz mérnökök már a védőgátak építésénél a legnagyobb figyelemmel vannak minden legcsekélyebb, a szivárgást előmozdító körülményre, gátjaik mentén legfőképpen mégis csak a szivárgás ellen kell védekezniük. E czélból iparkodnak oly módon és eszközökkel védekezni, a melyek a folyó víznek a töltés testbe való bejutását ha nem is egészen, de legalább részben megakadályozzák. Az ily védelmi szerek közül megemlítendök a ponyvák és gyékények. melyek nálunk nincsenek alkalmazásban. A ponyvák 8.0 m. hosszú és 6 m. széles szabályos méretű erős vitorla-vászonból készülnek s hogy őket jól kikötni s alkalmas módon terhelni lehessen, a ponyvák szélébe méterenként erös fémkarikák vannak bele varrva. E ponyvákat nem akkor terítik ki, mikor már a magas víz a töltés mellett van. mert ily esetekben — nyert értesülésünk szerint — nem tudják a ponyvákat a töltés lejtőre helyezni, hanem még az árvíz előtt. A védelmet vezető közegek ugyanis ismerik azokat a legrosszabb és különösen szivárgó töltéshelyeket. a melyek magas víz idején esetleg veszélyesekké válhatnak; az ily helyeket aztán még a magas víz beállta előtt beborítják e ponyvákkal s a gát koronájába levert czövekekhez kötelekkel oda erősítik és a ponyvák sima fekvését a gát lejtőjén, az oldalakon és alól löldes zsák terheléssel biztosítják (1. a 11. sz. vázlatrajzot). Az árvíz elvonulta után a ponyvákat azonnal felszedik, gondosan kimossák s megszárítva a szertárakba teszik. E védekező módszernél bizonyára czélszerübb lenne, ha azokat a