Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

62 doltuk volna, mert kisebb, mint a mi végleges gátjainkon szabványul elfogadott 1.5 m.-nyi túlmagasítás, viszont a gátkorona szélességek többnyire nagyobbak a nálunk alkalmazásban lévő 4.0—6.0 m.-es megszabott szélességnél; e melleit feltűnő,hogy az olasz mérnökök a szivárgás ellen nagyméretű padkákkal védekeznek, mig a töltések vízfelöli oldalának erősítését másodrangú jellegűnek tekintik s 1:1 V

2 viszonynál enyhébb gátlejtöketez oldalról nem alkalmaznak. A szivárgások eredeti jelensége, a víznek már említett szifonszerü felszökése sokszor a töltéstől 100—150 m. távolságban mutatkozik. Azokat a töltésszakaszokat, hol e jelenségek előfordulnak, már többnyire ismerik és árvíz idején különös figyelemmel kisérik; s a mint valamely helyen ily szökökútszerü vízsugár jelentkezik, az illető forrás helyét azonnal körgáttal veszik körül s igy a felszökkenő vizet visszatartva létesítik az ellennyomást, melylyel gyakran az esetleges nagyobb bajoknak elejét veszik. Az esetben, ha nagyobb területen lépnek fél az ily szifonok, akkor az egész területet körülzáró szorítógátakat építenek. 6. ábra. A Pó ferrarai froldo-töltésszelvénye. 7. ábra. Töltésszelvény a Pó ferrarai golena-szakaszán.