Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

Gl Már előbb jeleztük, hogy a póvölgyi védőtöltések szelvénye a vízfelöl meredekebb lejtőjű 1:15-hez. mig a száraz felöl 1:2-hez s hogy a töltésszelvény erősítése a mentett oldalon a szükségnek megtelelő méretekben alkalmazott padkákkal történik. Ez általánossá vált szelvényalak alkalmazását az olasz mérnökök az árviz rövid tartamával, továbbá a védő töltések és az altalaj anyagának túlnyomó lazaságával okolják meg. Az árvizek rövid, sokszor csak 1—2 napi tartama nem teszi szükségessé a hullámverések ellen nálunk alkalmazott menedékes vízfelöli lejtöt. s a Pó mentén az 1 :1. Va arányú lejtő a gyakorlatban bevált. Viszont azonban a folyó hordta szemcsés s vízáteresztő töltés- és altalajanyag miatt az aránylag igen rövid tartamú nagyvizeknél is erős szivárgások mutatkoznak és pedig nemcsak a töltéstesten. hanem a töltés alapját képező természetes altalajon keresztül is, mely körülmény szükségessé teszi, hogy nagy szélességű padkákat alkalmazzanak, vagyis a töltéstestet a szivárgás ellen megerősítsék. Alkalmunk volt mélyebb fekvésű területeken épült oly töltésszakaszokat láthatni. 5. ábra. A Pó páviai töltésszelvénye. hol a legalsóbb padkák 80—100 m. szélességitek tisztán csak abból az okból, mert az altalaj rendkívül vízáteresztő s árvíz idején a szivárgó víz a töltés mentett oldalán sokszor nagyobb területen is szökőkútszerixleg ugrik fel, mit az egész területnek padkaszerü feltöltésével ellensúlyoznak, illetőleg akadályoznak meg. Nem tartjuk érdektelennek megjegyezni, bogy a póvölgyi töltések szelvényei, más méretűek a «froldo» és mások a «golena» szakaszokban. Ennek oka természetszerűleg a töltés helyzeti fekvése. A froldóban, hol közvetetlenül a folyóparton épült a töltés s hol a szivárgás ellen gondosabban kell védekezni, rendszerint szélesebb koronával és kettős padkával építik ki, mig a golenában, hol a meder széle sokszor több 100 m.-re van a töltéstől, a korona keskenyebb és a gát csak egyszeres padkával épül. Az 5—9 sz. alatti vázrajzokban a tanulmányutunk alkalmával megtekintett töltésekről néhány normális-szelvényt mutatunk be. Eme töltés-szelvényekből is kitetszik, hogy a felső-olaszországi védőtöltések magassági mérete az árvízszinek felett csekélyebb, mint gon-