Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

I. A szabályozások hatása a folyók vízjárására Magyarországon. Írta Kvassay Jenő

12 A mi egyúttal a legnyomósabb ok, hogy miért kell a Dunát dévény-drávatoroki szakaszán elsősorban a jégtorlódások ellenében szabályozni. Általánosságban ezeket előre bocsátva és megjegyezve, hogy a Dunán eddigelé végrehajtott munkálatok mind az árvizektől származó károsodások ellen, mind a hajózás szempontjából egyaránt kiváló eredményt mutathatnak fel, néhány helyi példával kivánom illusztrálni azt a befolyást, mit a szabályozás a folyam vízjárása tekintetében okozott. A) Mint már említettem, Budapest fővárost 1838-ban jégtorlódásból származó árvíz tette tönkre. Igen érdekesek ennek a helyi körülményei és a megoldás módja, mit ez esetre alkalmaztak. A budapesti szorulat fölött és alatt a Duna két ágra oszlott, melyek közül a felső, a szentendrei 30 kilométer, az alsó, a soroksári 55 kilométer hosszú volt, a mellékágak a főágnak körülbelül Vs-ára voltak kiképződve. A legveszélyesebb jégtorlódások a szentendrei ág torkolata fölött és a soroksári ág torkolata fölött szoktak képződni, megjegyezve, hogy a soroksári ág felső torkolata jóformán magában a fővárosban fekszik. 1838-ban már január hó elején keletkezett erős jégtorlódás közvetetlenül a soroksári ág torkolatánál, hol a Duna a 370 — 400 méter szorulatból hirtelen 1000 métert meghaladó szélességre bővült ki. A jégtorlódás az egész tél folyamán nem tudott elmozdulni és a víz szinét folyton duzzasztva tartotta. Időközben a szentendrei ág felső torka fölött is képződött jégtorlódás úgy, hogy a főváros két torlódás közé került. Márczius elején az olvadás megindultával a fővárosban a víz magassága napról-napra rohamosan emelkedett, márczius 13-án a felső, torlasz megbomlott és a főváros határában fekvő alsó, még folyton álló torlaszba ütközve márczius 15-én 9.36 méter maximális magasságra emelkedett, rombadöntve a főváros nagy részét. Hogy a jég többé a főváros alatt meg ne torlódhassák, mindenek elölt a soroksári ág felső torkolatát elzárták és mivel a promontóri ág csak hiányosan volt kiképződve, az egész ágat kotrással oly méretekre bővítették ki, hogy legalább 200 méter szélességben 0 alatt 3 méter vízmélység álljon elő. A 450—470 méter normális szélességű meder előállítására szükséges párhuzamos müvek magasságát pedig -|-3 méterre állapították meg és immár 55 kilométert meghaladó hosszaságban be is fejezték. A munkálatokat részletekben, több mint 20 év alatt hajtották végre úgy, hogy a megfelelő eredmény csak most, teljes befejezésükkel konstatálható. Az első munkálatok voltak a soroksági ág elzárása és a fővárosban a parti falaknak megépítése, minek következtében mind a kis, mind a