Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

VII. A Duna mint vízi út

124 Előterjesztésünkben ugyanis, a Duna medrének kedvező méretekben való fejlesztésére törekszünk; mely egységes szabályozásnak eredménye lesz a kellő mélységű és szélességű, s lehetőleg egyenletes vonalozással és eséssel biró kis vizi medernek, a folyam egész hosszában való kiképzödése és fentartása. Előterjesztésünk későbbi folyamán a tervezett szabályozási müvek ismertetésénél részletesen felsoroljuk a meder azon rendellenességeit, melyek ezen szabályozó épitményeket szükségessé teszik; s ha azon helyen az egyes mederelfajulások nem soroltatnak is fel mint specziális hajózási akadályok, mind a mellett, valamennyi mederrendellenesség a hajózási akadályok kategóriájába tartozik, a kis vizi medernek mindazon hiányai, melyek akár a jégmenetre gátlólag hatnak, akár pedig valamely kanyar éles kiképzödésére, vagy a mederben zátonyok keletkezésére adnak alkalmat, egyúttal hajózási akadályok is, legyenek azok bár, mint ilyenek a hajóforgalomban ma kevésbbé érezhetők, avagy más helyen levő nagyobb bajokhoz képest aránylag elenyészők. Hogy a hajózási akadályok tüzetesebben megállapíthatók legyenek, szükségesnek tartottuk a gyakorlati hajózás terén működő szakférfiúkat is külön értekezleten meghallgatni, melyen a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a m. kir. államvasutak hajózási főfelügyelője és az első dunagözhajózási társulat 5 tagból álló kiküldöttei vettek részt. Az egyhangú megállapodások a kővetkezőkben foglalhatók egybe: Hogy a Közép-Dunán 20 decziméter mélyen gázló hajókkal minden akadály nélkül lehessen közlekedni, erre nézve elsőrendű hajózási akadályt képeznek alulról fölfelé: a zimonyi szakasz, a Tisza-torok körüli rész, a futuk-palánkai szakasz, a Sztachlár- vagy Marinprut-szigeti szakasz, a vörösmart-bezdáni szakasz, a Szekcsö alatti szigetnél levő szakasz, a domborifajszi szakasz, az ordas-solti szakasz, a dunavecsei szakasz, a Szalk fölötti szakasz, a szentendrei sziget alsó sarkánál levő szakasz, a gödi szakasz, a vácz-marosi szakasz, a Helemba-szigeti szakasz és végül Esztergom fölött a táthi szakasz. Ezek között ismét a legrosszabbak: az ordas-solti, a palánkai, a tiszatoroki és a zimonyi szakasz. A másod- és harmadrendű hajózási akadályok az illető műnek részletes leírásánál vannak felsorolva. Ezek után áttérünk annak kimutatására, hogy az előterjesztésünkben javasolt szabályozásból mi haszon várható a hajózásra nézve. A Közép-Duna szabályozásánál elérendő czélunk, mely felé törekednünk kell, az, hogy a folyó medrét normális szélességben (450—700 méter) és a hajóútban a „0'* viz alatti 3 méter középmélységre és a viszonyok által indokolt legelőnyösebb vonalozással egységesen, a vizjárási viszonyok