Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

116 a jogi s gazdasági szempontok kellő mérlegelésével való keresztülvitele mellett oly nagy terjedelmű munka feldolgozása nehezedett a végrehajtásra, melyet daczára a törvény életbe lépte óta lefolyt jelentékeny időnek, csak is sürgősebb részében volt képes teljesiteni, s miután a viz kihasználására irányuló vállalkozás is évről-évre mindinkább terjed, első sorban azon törvényesités végett bejelentett ügyek vétettek tárgyalás alá, a melyek ellen mások részéről kifogások emeltettek, s a melyek elintézésére ebből folyólag sürgős megoldást igényelt. Viszont azonban, s tekintve, hogy a régi vizmüvek s vízhasználatok gyakorlatának szabályozása által közérdek is érintve van, s hogy ily jogosítványok, akár a vizfolyási viszonyok javítása, akár pedig a viz helyes kihasználásának elősegítése végett általában s kivétel nélkül alapos tanulmány tárgyává kell, hogy tétessenek, tekintve továbbá, hogy a törvény életbelépte élőtt gyakorolt jogok s meglevő tényleges állapotok íixirozása szintén szükséges, oly vizmunkálatok s vízhasználatok, melyek kellő időben törvényesités végett bejelentettek s melyek ellen egyesek részéről észrevétel nem emeltetett, a végrehajtás által ideiglenesen igazoltaknak mondattak ki, a jog gyakorlat feltételeinek szabályozása ellenben függőben tartatott. Bár tehát az összes, a törvény életbe lépte előtt fennállott vizmunkálatok s gyakorolt vízhasználatok teljes rendezése még ez idő szerint sem mondható befejezettnek, mindazon munkálatok s vízhasználati jogosítványok, melyek törvényesités végett bejelentettek, tehát melyek a jövőben is jogos létre tarthatnak igényt, a végrehajtás előtt ismerve vannak, s a vizjogi hatóságoknál nyilvántartatnak. A mi egyébiránt a régi jogosítványoknak a fentebb ecsetelt irányelvek szerinti teljes rendezését ez ideig lehetetlenné tette, az azon üdvös mozgalom volt, mely uj vízhasználati jogosítványok megszerzése, s a talaj helyes mivelését akadályozó csapadék vizek lecsapolása iránt megindult, s azon a végrehajtást terhelő további feladat, hogy a part és mederbirtokosoknak a vizek medrének s partjának jókarban tartására irányuló kötelezettsége ott, a hol annak szüksége mutatkozik, effektuáltassék, minthogy ezen kérdések megoldása, a már meglevő helyzet rendezésénél — eltekintve egyes esetektől, — sürgősebb feladatot képezett. Sürgős volt ezen feladat, különösen a kisebb vízfolyások medrének rendezésnél, minthogy azok elhanyagolt állapota következtében azon vizbajok, melyek főfolyóink mentén az ármentesítés részbeni befejezése előtt majdnem évről-évre ismétlődtek, kicsiben az ország legtöbb vizvidékén előfordultak. Tekintve, azonban, hogy a törvény a jókarban tartás kötelezettsé-