Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

116 vonatkozólag a törvény utmutatást nem tartalmaz, az igazolási eljárás pedig csupán annak szemelőtt tartásával lett megállapítva, hogy a jogos fenállás alapja konstatálható legyen, vagyis hogy konstatáltassék, vájjon a vizi müvek s vízhasználatok engedély alapján létesittettek-e, vagy pedig hogy 20 év óta mások jogos érdekeinek sérelme nélkül fennállanak, illetve gyakoroltatnak. Ezen hiányon a végrehajtás akként segített, hogy a bejelentőket mindazon adatok beszolgáltatására kötelezte, melyek alapján a gyakorlat a vízjogi törvényben befektetett elvek szerint megállapítható s minthogy a gyakorlat szabályozása ily jogoknál tulajdonképen ugyanaz, a mi uj jogok megszerzésénél az engedélyezés feltételeinek megállapítása a joggyakorlatot nem az igazolásra, hanem az engedélyezésre előirt formák szerint szabályozta. Szükséges volt pedig ezen rendelkezés, mert tekintettel arra, hogy a törvény rendelkezései a jogosítványok terjedelmére ki nem terjednek, a vizimüvek és vízhasználatok tulajdonosainak is érdekükben fekszik, hogy az igazolás kapcsán ezen jogterjedelem a legszabatosabban megállapittassék, valamint a közérdek is megköveteli, hogy a jövőbeni jogosítványok engedélyezése határozatlan terjedelmű jogosítványok által ne befolyásoltassák s a hatóság ismeretével birjon azon határnak, mely határon belül engedélyezési jogát érvényesítheti. Viszont oly esetekben, midőn a jog terjedelme a régi engedélyben meghatározva nem lett, vagy a vízhasználat korlátlanul engedélyeztetett s gyakoroltatott, a jogterjedelem megállapításánál azon elvi alap követtetett, mely szerint a terjedelem a vízhasználat czélja által határoztatik meg, s azért ily esetekben, hogy a szerzett jogok is megvédessenek, de a törvény azon intencziója, mely szerint a vizek lehető kihasználása elősegittessék, szintén megvalósítható legyen ; a jog tényleges terjedelme a czél szempontjából mérlegeltetett s a gyakorlat módozatai akként állapíttattak meg, hogy a viz kivételi müvek által szabályoztatott a vízhasználat mérve, mi különösen a viz pazarlás megakadályozása czéljából különös fontossággal bír. Kimondatott továbbá, hogy igazolt vizi művek, ha károsak, akként alakitandók át, hogy ezen káros hatásuk megszűnjék, sőt ha ily átlaakitás nem lehetséges, azok eltávolíttassanak. Ezen intézkedés ugyanott, hol a jog és terjedelme a vizmű sorsával elválaszthatlan kapcsolatban áll, mint például a viz természetes lefolyását akadályozó töltéseknél, a törvény azon rendelkezésével, hogy az igazolt jogok terjedelmére és fennállására a vizjogi törvény határozmányai ki nem terjednek, ellentétben állónak látszik, tekintve azonban, hogy 8*