Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

95 kisebb helyi érdekük miatt országos nézőpontból, különös fontossággal, létesítésük esetén sem birtak volna. Ezekben foglalhattuk össze a hajózó csatornákra vonatkozó hazai mozgalmat, a melynek egyedüli eredménye a közel 100 évre visszavezethető 235 km. hosszú Ferencz-csatorna és annak emiitett stapári, újvidéki mellékága. A ki nem ismeri viszonyainkat és egyedül Francziaország, Belgium és ujabban Poroszország hajózó csatornáiknak és folyóiknak hajózhatóvá tétele körüli tevékenységét és ezen téren elért közvetetlen pénzügyi és közvetett nemzet- és közgazdasági eredményeit szemléli akaratlanul arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon a hajózó csatornák nem létesülhetnek, mert azok jövedelmezősége biztositva nincs, a mi eléggé sajnos, a felületes szemlélő előtt a Ferencz-csatorna csak bizonyit. Ha e mellett figyelembe veszszük még azt is, hogy épen Magyarországon az utolsó két évtizedben mily lázas gyorsasággal épitették ki a világforgalomnak hazánkon átvezető vonalait és a belforgalom minden irányában a legtökéletesebb vasutakat és hogy miképen csatlakoztak ehhez a viczinális vasutak ; felületes szemlélés után hajlandók lennénk hazánkra elfogadni azt a felállitott tételt, hogy a csatornák lejárták magukat; a csatornák rendszere a múlté s azt a vasutak mint tökéletesebb forgalmi eszközök rég túlszárnyalták és feleslegessé tették. A Ferencz-csatorna eredménytelensége legfőképen abban rejlik, hogy tranzitó forgalmat az általa összekötött két hatalmas folyó közt nem közvetit és csak helyi forgalomra van utalva, mely jövedelmezőségét természetesen nem biztosithatja. Ennek főoka egyrészt abban rejlik, hogy a Ferencz-csatorna nem esik az Alföldnek Magyarország fővárosa felé gravitáló tömegforgalom irányába, mert a Tisza és Kőrösök völgyéről a nyersterményt ma vasúton szállitják Budapest felé, másrészt pedig abban, hogy se a főváros felé, se Fiume felé nincsen folytatása, hogy a vizén szállított nyerstermény elérhetné a tengert. Nem tagadható el, hogy Magyarország alkotmányának helyreállítása után bekövetkezett lázas vasutépitkezést némileg megokolja az, hogy Magyarország teljesen nélkülözte a közlekedő eszközöket; viszont érthető az is, hogy abból az okból, hogy a vasutak a forgalmat gyorsabban bonyolítják le, mint a csatornák, ezek helyett inkább vasutakat építettek. Ezek az okok hatottak közre, hogy nálunk a közlekedő utak nem fejlődhettek a nyugati államokban, különösen Franczia- és Angolországban követett nyomon, t. i. hogy először épitették a hajócsatornákat és csatornázott folyókat és csak azután a vasutakat. Ezek közt ma a for-