Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
113 kevés víz esetén könnyen meg is fúlnak. Ennek kikerülésére a kelés időszakában, ha csak lehet, élénkítsük vizünk folyását, vagy legalább fokozzuk annak levegőtartalmát. A hal táplálkozása a táplálózacskóból történvén, ennek tartalma és ezzel együtt alakja is egyre kisebbül, mig végre a viz hőfokához mérten 30—60 nap alatt teljesen elvesz. Ezzel ellentétben növekszik a kis hal mozgási képessége és élénkül testének színezete. A kelést illetőleg megjegyezzük még, hogy kezdetben csak kevés számú hal kel ki, de későbben számuk egyre fokozódik úgyannyira, hogy néhány nap múlva ezerekre is rug, azután ismét alább száll. A legelső feltűnően korán kikelt példányok rendszerint elhalnak, valamint azok is, a melyek fejjel és nem farkkal előre bújtak ki az ikrából. Hasonló sors éri a korcsszülötteket is, a minők a porontyok közt nagy számmal akadnak. A kelés időszakában ne feledkezzünk meg a megürült ikrahéjaknak eltávolításáról sem, nehogy a fentebb emiitett penészgomba képződésére alkalmat szolgáltassunk. E czélra igen előnyösen használható, egy kis tül vagy drótból készült hálócska, a mennyiben ha a vizet óvatosan felkavarjuk, az ikrák héja felszínre kerülvén, a hálóval kihalászható. Néha megesik, hogy a félig felemésztett táplálékzacskóju halporontyok közt, minden elfogadható ok nélkül, igen nagy mérvű elhullási észlelhetünk. Ily esetekben hintsünk halainkra jó kövér kerti földet, vagy pedig öntsünk reájuk agyaggal előzetesen vastagon beiszapositott vizet. E mivelet több napon át ismétlendő. Némely tenyésztő ily esetekben egy darab gyeptéglának a költőedénybe való tételét ajánlja. A halporontyok szabadon bocsátása. Ha a porontyok táplálékzacskója a fejlődés során annyira felszívódott már, hogy a kis halaknak elégséges mozgást enged, mindamellett nem fogyott még el teljesen: akkor érkezett el ideje a kis halak szabadon bocsátásának. Megfigyelve tehát azt az időpontot, a mikor halacskáink zöme odáig fejlődött, hogy szikhólyaguk teljes felemésztését legkésőbb egy hét alatt bizton várhatjuk, intézkedünk halainknak az előzőleg kiválasztott helyeken leendő szabadon bocsátása iránt, mivel a szikhólyag eltűnésével a halacska a vizből kezd táplálkozni. A szabadonbocsátást lehetőleg az illető halfaj ivási helyein végezzük mert igy mintegy a természet jelöli ki a kis hal fejlődésére nézve a legkedvezőbb helyeket. Lazaczok és pisztrángok a folyók legvégsőbb ágaiba: a kis csermelyekbe helyezendők, tehát azoknak oly 8
