Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

102 A legegyszerűbb költőedény a 3. ábrán feltűntetett Jacobi-féle láda. Deszkából épült alacsony szekrény, melynek keskenyebb oldalát sodronyrács képezi, a fenekét pedig tisztára mosott 3—4 cm. vastagságú kavicsréteg födi. Az ikrák apró mogyoró nagyságú kavicsból álló rétegre helyeztetnek és pedig ugy, hogy lehetőleg egy rétben feküdjenek egymás mellett. A láda fedéllel bir, mely lezáratván, a viznek mindenkor egyenletes átömlését biztositó helyén, helyeztetik a patakba, ügyelvén arra, hogy az ikrák legalább is 6—8 cm. mély vizzel legyenek boritva. Sok esetben ily költőláda teljesen megfelel a czélnak; ámde a klimatikus viszonyokra tekintettel, főleg, ha nagyobb mennyiségű ikra kiköltése forog szóban, előnyösebb lesz a költést külön e czélra emelt költöházban végezni. A költőháznak egyik legfőbb rendeltetése az ikrákat fagy ellen megoltalmazni, mihez képest bármely oly fagymentes teret falhasználhatunk e czélra, melybe a szükséges vizet föld, illetve padozat fölött 1 méterre, esetleg feljebb bevezetni, használat után pedig abból elvezetni lehet. Néha már meglevő épületben is sikerül ily telepet elhelyezni annyival is inkább, mert alig néhány négyszögméter terület 10—50.000 db ikra kiköltésére bőségesen elegendő. Ha uj épületet állittatunk, akkor inkább a belső felszerelési tárgyak czélszerü elhelyezésére, mint az épület külső ábra. Költőház alaprajza.