Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

184 1888-ban a bocsári szivattyútelepnél alkalmazva. Ennek főelve az, hogy a szivattyú nyomócsöve a befogadó alacsony vizállása alkalmával egyúttal szabad lefolyásra is szolgáljon, mi ugy éretik el, hogy a szivattyú nyomócsöve mint csőáteresz folytattatik és a cső alsó széle legalább is oly mélyen helyeztetik el, mint a lecsapoló csatorna feneke. Ezen elrendezés által mindazon esetekben, midőn a befogadó vizszine alacsonyabb, mint a belső vizszin, szabad leeresztés állhat be, mi által a nagy költségű és kevés biztonságot nyújtó zsilipek épitése egészen mellőzhető. A csőátereszen át való szivattyúzásnak azonkívül azon nagy előnye is van, hogy a gépnek mindig csak a két vizszin közt fennálló tényleges külömbség által előálló ellentállást kell legyőznie; továbbá a töltés alatt átvezetett csőáteresz hossza is kisebb mint a töltés koronájára fektetett és a kis vizszin alá syphonszerüen lenyújtott nyomócsövek, miáltal a viz mozgása által a csőben előálló súrlódás is csekélyebb lesz. Ha ezen csőáteresznek külső végét ezenkívül a befogadó legkisebb vizszine alá is legörbitjük, akkor ezen elrendezés által még az is elérhető, hogy nyáron öntözés czéljából befelé is szivattyúzhatunk a mentesített területre vizet. Ezen elrendezés a bocsár-tiszahegyesi társulat szivattyútelepénél lett 1881-ben keresztülvive és a hosszufoki ármentesitő társulat büngösd-éri szivattyú-telepénél már követésre is talált. Czélszerü a csőáteresz átmérőjét mindig valamivel nagyobbra venni, mint a szivattyú nyomócsöve, miáltal a sebesség és ezzel kapcsolatban a csősurlódás csökkentetvén, a szivattyú nagyobb hatásfokkal dolgozik, ezenkivíil pedig előnyős a csőátereszt nagyobb átmérőjűre tervezni azért, hogy a szabad lefolyásnak néha igen rövid időtartama lehetőleg jól kihasználható legyen. A csőátereszt a mentesitett oldal végénél rendesen zárótolattyuval zárjuk el, külső végén pedig vagy önműködő zárócsappantyuval vagy szinte zárótalattyúval. Ezen utóbbi módot bár sokkal többe kerül inkább ajánlhatom, mivel a zárócsappantyu önműködőlég nyilik ugyan, de nem annyira, hogy a cső egész szelvénye kinyittatnék, ezáltal a cső végénél káros ellenállások származván, a szabadon kifolyó vagy esetleg kiszivattyúzott viz sokkal kevesebb, mintha az egész szelvény szabaddá tétetnék Ezen a bajon ugyan ugy szoktak segiteni, hogy a zárócsappantyura felhúzó lánczot tesznek. De ezáltal megszűnik a zárócsappantyu önműködő lenni; felhúzni és lebocsátani kell épugy, mint a zárótolattyut, anélkül, hogy ennek előnyét, a teljes és biztos elzárást, birná. Ami a csöveket illeti, ezek mindig muffos és sohasem karimás csővek legyenek és pedig azért, mert a karimás csövekből összeállított csővezeték a behajlításnak nem enged, miáltal a karimák könnyen letörhetnek. A muffos csővezeték azonban az egyes muffok elmozdulhatása következtében nagyobb behajlítást is szenvedhet anélkül, hogy ezáltal a csővezeték tömítései meglazulnának vagy bármi más zavar állana be.