Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)
A) A Tiszaszabályozás folytatása
— 73 — megnyugvást nyújthatnának. Mindnyájan tudjuk, hogy vizméréseket absolut pontossággal végezni nem lehet és ha ugyanazon szelvényben ugyanazt a vizet kétszer megmérjük egymásután, nem fogjuk ugyanazt az eredményt kapni. Ha helyesen felszerelt mérő-állomáson, tudományos praecisióval végezzük a méréseket, jó, ha 5 0/ 0-nyi pontosságot elérünk a viz meghatározásában és azon méréseknél, melyek sebtiben történnek, gyakorlati czélokból, a hol a feladat az, hogy lehetőleg sok adatot gyűjtsünk, jó, ha 10% megközelítő pontossággal vagyunk képesek az eredményeket megkapni. Ezzel szemben a 35. lapon azt olvasom, hogy az 1888-iki viz alkalmával a szentesi mérési szelvényen 2867 köbméter, az algyőin 2802, a Maros torkolatához pedig 2790 köbméter érkezik le és ebből az a következtetés van vonva, hogy a Kőrös és Maros torkolatai közt mintegy 70 köbméter tározódik másodperczenkint. Ez az itt felemlített víztömegnek nem egészen 3°/ 0-át teszi, vagyis alul marad a pontosságnak azon határán, melyet ily méréseknél elérni lehet és ez semmit sem bizonyít. Ha ismételt mérések volnának ugyanazon víznél nagyobb távolságra, akkor ez bizonyítana valamit. Ugyanaz áll egy későbbi bekezdésben, a hol a Maros beömlésének vizhozománya van figyelembe véve és a víztömeg ujabban a hídnál van mérve, a hol a különbség mintegy 25 köbmétert tesz a megmért mennyiséghez képest ; ez pedig csak mintegy 0'7 0/ 0-a az ottani vízmennyiségnek ugy, hogy ez még kevesebbet bizonyít. Vannak azután nagyobb számok Török-Becsátől Titelig a vízmérési külömbségekről. Ott a 3500 köbmétert meghaladó vízmennyiséghez képest ezek az adatok igen tetemesek ugy, hogy az ott elérhető pontosság figyelembevétele nélkül és anélkül, hogy ugyanazon vizet mérték volna lent mint fent, egyszerűen a különbség képzésével nyert adat nem bizonyít a raktározásnak oly sokat hangoztatott fontossága mellett. Én tehát miután ily kérdést számszerűleg kell eldönteni, a számszerű adatok peclig ez idő szerint nem elegendők arra, hogy ezt a tározást, melyet elméletileg kifejteni lehet, oly hatásosnak bizonyítsák, amint feltüntetni hallottuk, nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennek fontosságát elismerhessem. Engedjék meg, hogy most általánosságban kifejezzem azt, hogy a Tiszaszabályozásnak nagy bajait — melyek hiszen nem mostani, hanem igen régi keletűek — abban a niegosztozásban látom, a melylyel ezek a munkálatok ott végrehajtatnak. Amikor t. i. hajdanában a Tisza-szabályozást, organizálták, kifejtetett, hogy ez a Tiszaszabályozás részben állami érdekből, részben pedig helyi érdekből szükséges és már most a helyett, hogy a végzendő munkateljesítmények költségeire] nézve történt volna az osztozkodás, a munka úgyszólván természetben osztatott meg : a helyi dolgokat, a töltéseket végezték a társulatok, a vízlefolyásra vonatkozó munkálatokat az állam és ezáltal ezt az egységesen vezetendő munkát már most két különböző factor, illetőleg sokkal több factor végezte, mert hiszen a helyi érdekeltség megint széthúzó érdekeknek volt alávetve. Mindennek tulajdonítandó az, hogy egyfelől a mederrendezés nem folyt arányosan a töltésezéssel, másfelől, hogy a töltésezés, a mely létesült, nem felel meg azon követelményeknek, melyeket egy valóban helyesen szabályozott folyóval szemben felállítani kell. Ezen most már változtatni nem lehet, hanem ugy kell folytatni, a mint kezdtük, mindamellett meg kell találni a kibontakozás útját arra, hogy a különböző
