Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— GO — azt a részét, amely kitisztandó és azt, aliol a fák és cserjék meghagyandók. Antlrássy Aladár gróf: Igen t. tanács! Én teljesen osztozom az előttem szóló nézetében, hogy ezt a dolgot itt eldönteni nem lehet. A hullámtér tisztításának kérdése nem birálható el egy vidék szempontjából ; ez változik a folyam egész hosszában. Minden egyes vidéken a külömbség igen nagy, amennyiben a felső vidéken sokkal szűkebb az ártér és igy nincs annyi szűkség a hullámtörésre mint az alvidéken, ahol természetesen legfontosabb az, hogy a hullámok ne jöjjenek oly erővel, mint a felső részen. Arra nézve, hogy miért kellene e munkálat költségeit nem a partbirtokosokra, hanem az államra ruházni ? az első a mit fel kell hoznom az, hogy ahol fennálló, haszonvehető fák vannak, azok egyáltalán kevés kárt tesznek a hullámtérben. A legnagyobb kárt teszik a kisebb bokrok, amelyek iszonyú nagy tömeg iszapot fognak fel ugy, hogy helyenként egész hegy szokott képződni minden egyes bokor előtt, ami azután a viz lefolyási erejét igen megcsökkenti. A teendő azonban nem az, hogy ezen bokrok mindenütt egyszerre kitisztittassanak ; ha joga van a kormánynak valakire ráparancsolni, hogy bizonyos helyen az árteret tisztítsa ki egyszer, akkor ezt a kívánalmat folytonosan meg kellene ujitani és ez akkor mind a partbirtokosokat vagy a társulatot terhelné. Ébből a kormánynak semmi haszna nem lehet és én azt hiszem, hogy a partbirtokosokat az árterek folytonos tisztántartására ily módon rákényszeríteni nem lehet. Ennyit kívántam a magam részéről, mint argumentumot, nézetem vagy álláspontom mellett felhozni. Hajdú Gyula vállalati igazgató : T. műszaki tanács ! Nem szándékoztam felszólalni, mert egyátalán nem vagyok szónok. Mindazáltal tekintettel arra, hogy a Tiszát közel 30 év óta ismerem és rajta Mármarostól kezdve egész végig évtizedeken át dolgoztam, különösen az alsó részen, a melynek rendezéséről most szó van, és tekintettel épen arra, hogy azon érdekeltségnek annyi kiváló tagját látjuk itt együtt, amely érdekeltség engem saját költségén küldött ki külföldre, hogy ott éveken át gyakorlatilag működjem, a külföld szakembereivel a többieket nem is említve Paleocapával hónapokig érintkezzem, és a Tisza jövőjéről gondolkozzam ; tekintettel mind ezekre bátor vagyok felszólalni, jóllehet előre ki kell jelentenem, hogy az előttünk fekvő előterjesztésben mindazon alapelveket kifejezve látom, melyekre szerintem is a Tiszának rendszeres szabályozását a jövőben fektetni kell. Némely aggályokat hallottunk hangoztatni, a melyek a Tisza völgyének nagy szerencséjére szerintem nem állanak. Klimm ur ő nagysága a szabad hullámterek elgátolását és ez által elérni czélzott árvizraktározást, valamint a vizszin emelkedésének meggátlására czélzó törekvését a vizépitészeti hivatalnak nem igen pártolja és ebben tökéletesen egyet nem értek vele, mert hogy milyen hasznos ez? azt tudnunk kell mindnyájunknak nem csak gyakorlatból, de szám szerint is, a kik a viznek a raktározásra nézve gyakorolt hatását ismerjük. Erre czélzott Paleocapa is midőn a távoli töltésezést sürgette és épen a hullámterekben történő raktározásra helyezte a fő súlyt, a mint ez már a vizrajzi hivatal adataiban is ki van fejezve, a melyből kitűnik hogy épen a raktározás folytán, melybe beleértem az elpárolgást és elszivárgást is, — a mely a hullámtér nagyságával szoros összefüggésben van, — oly óriás víztömegeket raktároznak ma is ezen hul-