Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)
A) A Tiszaszabályozás folytatása
— 61 — lámterek a Tiszánál, ugy liogy ha azok nem léteznének, vagy mértéken tul csökkentetnének, sokkal nagyobb árviz tömegnek kell leérkezni mint jelenleg, a mi igen jelentékeny árvizszin emelkedést idézne elő. De én ennek további taglalásába nem akarok bele menni, mert Klimm ur ő nagysága kijelentette, hogy a vizraktározást igen hasznos és üdvös dolognak tartja és ez nekem elég. De ő azt mondja, hogy ez kétélű fegyver és ez igaz is. Igaz különösen akkor, hogy ha állanak azon aggályok, melyeket ő felhozott. Ugyanis, ha jól értettem, kimondta, hogy ahol ezen nyilt árterek fennállanak, jelentékeny mederelfajulás van, és igy szükségképen felhozta továbbá, hogy a nyári gátak, melyeknek feladatát oly szépen magyarázta meg, a mederelfajulást megakasztják. Ez igen szép volna, csakhogy kivihetetlen, mert minden árviz elsöpörné ezeket. Szerencsére sem az egyik sem a másik aggodalom nem helyes ! Hivatkozom kollegáimra, kik különösen a szóban levő alsó szakaszt ismerik és örömmel mutathatnak arra, hogy a nyári gátak elsöprésének veszélye minket nem riaszt. A legveszedelmesebb helyet emlitem : Törökbecsén felül, mintegy 15 kilométerre terjedő szakaszon, a hullámtér oly széles, hogy az árviz idején a túlsó parton csak a fák teteje látszik. Ebben van egy gát — pedig ilyen számos van a Tiszán — ezen a legveszedelmesebb helyen, ahol oly rémitő hullámcsapások vannak, hogy a viz kijő a mederből, a hullámok tulcsapnak a gáton ugy, hogy a kocsin sincs az ember megkímélve a felkorbácsolt hullámoktól — és mit látunk ott? Az árviz folytán 1820— 35-ben épített eredeti tiszai gátak, az úgynevezett „Lyutova" töltés, mely mintegy 8 k. m. hosszú, 1866-ig állt fenn. A felső vidéken, például a Bodrogköz alsó csúcsán, a Tiszába betorkoló roppant nagy ártért egy keresztgát által a hullámtérnek áldozzák fel. Ez az elhagyott gát még máig is fennáll, ép ugy mint a Lyutovagát, daczára hogy 1866 óta nem tatarozták, mert a felső torontáli ármentesitő társulat abandonnirozta. Mondom, fenn áll be gyepesedve. a nélkül, hogy egy morzsa kő, vagy beton volna rajta. Nézzük a Pó völgyét, ahol szintén évekig dolgoztam és ugy ismerem mint a Tiszát. Mire van fektetve az egész Pó világszerte példaképen feltüntetett ármentesitésének sikere? Arra, hogy kétféle gát van: a főgát és a „Golena". Klimm rector (közbe szól). Ott, hol van fogát, ott én is pártolom a nyári gátat! Hajdú Gyula vállalati igazgató : A fogát, igen, az, ami a mi gátunk, a „Golena" pedig az, amit az országos vizépitészeti hivatal tervezett a Tiszánál. Ezek a Pónál levők Golenák, a mint a nevük is mutatja, nyelik a vizet. Az árviz szine alatt 1—V/ 2 sőt 2 méterrel alacsonyabbak és azt eredményezték, hogy a Pó medre szépen kiképződött ugy, hogy az előtért közönséges vizeknél szintén használhatni és eredményezte azt, amire Palcocapa és minden olasz hydrotechnikus oly nagy súlyt helyez, hogy a vizet raktározzák és e mellett a töltésszakadásokat a Pó völgyén oly ritkává teszik, hogy azt csak durva hanyagság okozhatja. Tehát azt lehet mondani, hogy ez nemcsak nem uj dolog, hanem századok óta fennálló gyakorlat szól mellette. Hollandiában, a hol szintén gyakorlátilag működtem, az egész ármentesitési rendszer arra van fektetve, hogy ott a fogát néhol közvetlenül a meder mellett van, néhol pedig 3—4—5 km.-nyire a töltéstől.
