Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 56 — specialiter Csongrád és Szolnok közt. Tehát az amúgy is érthető, hogy a folyónak medre oly helyen nem fog szépen kiképződhetni, ahol a viz lefolyása nem rendes és nem rendszeres; különösen ahol a viz töltések közt vezetett szakasz után kitérjeszkedhetik és tovább szépen, szabályosan vezetve nem lesz. Hiszen az árvizvédő töltéseknek a czéljuk nemcsak az, hogy a mentett területet az elbontástól megmentsék. — Igaz, hogy ez az első czéljuk ; de van folyó szabályozási czéljuk is a viz levezetése szempontjából. A töltés, kivált ha helyesen van vonalazva, irányt ad a lefolyó árvíznek, összetartja és irányt ad neki oly módon, mint a part és mesterséges beépitmények kisebb vízállásoknak, Es a mi a partmű és párhuzammű kisebb vízállásoknál, ugyanaz a helyesen vonalzott töltés az árvizeknél. Ha tehát fenn akarjuk tartani az elvet, mely végig vonul ezen az egész előterjesztésen, ezen az igen szép és dicséretre méltó munkán, akkor a nélkül, hogy az inconsequentia vádját ne vonnók magunkra, nem tarthatjuk meg a nyilt hullámtereket. De ez csak a Tiszának azon szakaszára vonatkozik, melyre maga a javaslat is utal.— A Tisza-FüredTörökbecsei folyó szakaszon minden törekvést a meder fejlesztésére kell fordítani és ebben benne van az is, hogy ebbe ezt a nagy befolyású tényezőt is belevonjuk ; mert az. hogy nyilt hullámtér meder elfajulást okoz, nem csak itt van konstatálva, de mindnyájunk előtt tudva is van. Az a raktározás jó az árviz lefolyására. De lia azzal szemben áll valami, a mi a talajt rontja, tehát a lefolyást csökkenti, akkor a mérleg nagyon változni fog: akkor az az előny, mely a raktározásból származik, nagyon kérdéses és akkor csak arról lehet szó, hogy gondoskodjunk rendszeres vizlefolyási viszonyokról. Én csak arra támaszkodhatom, hogy azt az elvet, melyet a vizépitészeti-hivatal helyesen vall, ebben az irányban is tartsuk fenn. Arra látszik czélozni a víz-építészeti hivatal is, midőn kisegítő eszközről óhajt gondoskodni az úgynevezett nyári töltések alakjában, melyek alacsonyabb koronával, t. i. az árvíztől áthágható magasságban, csak földből épülnének és hivatva lennének arra, hogy irányt adjanak a folyó vizének. Hiszen, hogy lia ennek a czélnak megfelelnének. örömmel üdvözölném őket minálunk is, ahol eddig ezeket nemigen alkalmazták. De a nyári töltéseknek, melyeket mi különösen a németektől veszünk át, jóformán egészen más a czéljuk. A németeknél a szépen rendezett hullámtér oly nagy értékű, hogy ha kisebb árvizek alkalmával nem borittatik el, kifizeti magát annak a töltésnek az oda építése, hogy az a darab föld kisebb árviz esetére szántliató-vethető illetőleg művelhető legyen. Természetesen rizikóval jár ez is, mert lia a nyári töltés koronáját az árviz meghágja, akkor természetesen a víz elborítja a földet, mintha e töltés ott se volna. Az a nyári töltés akkor ér valamit, ha ott van mögötte az öreg töltés, a fogát, mely magasabb mint az árviz, e nélkül -— és erre nekem speczialis tapasztalataim vannak nem ér a nyári gát sokat ; mert lia keresztül megy a viz a töltésen, — hacsak ki nem kövezzük mindkét oldalon és a koronáját ugy, mint egy párhuzamművet, — a viz azt egyszerűen elviszi. Én tehát a nyári töltésekben nem találom meg a kellő garantiát arra, hogy a rendszeres vizlefolyási viszonyok elve megmentve maradjon. Más részről bátor vagyok hozzátenni, nbgy az egyes, még most nyitott, ártereknek raktározó képességét kissé talán túlbecsülve látom ebben a jelentésben. De hát ezt nem lehet rossz néven venni, mert maga a hivatal minden helyen bevallja, hogy a vízmérési adatok még elégte-