Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 29 — tett kedvező szelvény alakja változásokat szenvedett volna. Habár az eddig rendelkezésünkre álló adatok nem elegendők arra, hogy a Tisza fejlődésének minden részleteire következtetni lehessen, — azok mégis untig elegendők arra, hogy minden kétséget kizárólag konstatálhassuk azt, hogy a Tisza, hosszának kevés kivételével, oly irányban fejlődik, a mely a szabályozásnál kitűzött czéloknak teljesen megfelel. Ugyanis az 1842., 1886. és 1890. évi kis vizszinfixirozások eredményéből, — a melyeket a hosszszelvényen van szerencsém bemutatni — a titeli szakaszra pedig az 1887. évi vizállási adatokból láthatni, hogy a Tisza kis vizszine annak egész hosszan alászállott. E mellett a hydrographiai osztály adatai szerint a vizszin — tehát 1842. évi vizszin — alatti keresztszelvények területe a folyó hosszának több mint háromnegyed részében növekedett — világos jeléül annak, hogy a folyó szabályozott hosszán mindjobban beágyazta magát — és ugy mélység mint a szelvény terület tekintetében általában fejlődő stádiumban van. Szükségesnek tartottam a Tisza fejlődését igazoló adatokat röviden felemliteni, mert a Tisza fejlődő jellegét figyelmen kivül hagyni nem lehet akkor, midőn a mederrendezési munkák cziinén végzendő munkák természetét megállapitani és ezzel a Tiszaszabályozás teendőinek irányát egy hosszabb időre kijelölni kell. A vezérelvek tárgyalásánál felvetődtek következő kérdések: a) vájjon a Tiszának fejlődésállapota mellett a Tiszameder állandó fixirozását lehet-e javasolni és szükséges-e a törőpartoknak általános biztositását eszközölni a folyónak szabályozott, de különösen annak felső szakaszán ? b) lehet-e ma a Tiszának egy normál szélességét helyesen szakaszról-szakaszra és a Tiszának azon ideális medervonalát megállapitani, melyet az átvágások kiképződésével kell hogy elfoglaljon ? Az ezirányu eszmecserék végre azon megállapodást eredményezték, hogy miután nem lehet ma tudni azt, hogy a Tiszának mederalakulási viszonyai hová fogják a Tisza medrét fejleszteni akkor, ha a Tiszának átvágásai a titel-tokaji szakaszon mind anyamederré fejlődtek ki, a meder ideális partvonalát és a szakaszról-szakaszra adandó normál szélességet gyakorlati értékkel megállapitani nem lehet. A törőpartok általános biztositásának és megkötésének felvetett eszméje is elejtetett, mert: 1. a tiszai hullámterek mai értéke és gazdasági kihasználása — sajnos — költséges partvédezetet indokolni nem tud ; 2. mert a Tisza középső és alsó, mondjuk Tisza-Füred alatti szakaszán, a törőpaitok száma és jellege olyan, hogy általános partbiztositásra nincs szükség, és 3. mert a Tisza-Füred feletti szakaszon és ennek mellékfolyói mentén létező törőpartjainak általános megkötése -ma a Füred alatti szakaszra való tekintettel meg nem engedhető, mert a Füred feletti törőpartok szakadatlan lánczsora majdnem 34%"

a a parthossznak; azok megkötése és fixirozása természetszerűleg a folyónak beágyazását idézi elő és a Füred feletti szakaszon a mainál is konczentráltabb, gyorsabb árvizlevezetést fogna eredményezni a folyó középső szakaszára és a durva hordalékot tovább sodorná le, a mi könnyen a Füied alatti szakasz helyzetét a mainál súlyosabbá tenné és időnek előtte lerontaná azon javulást, a melyet az alsó munkák eredményeznek. Felvetették azon kérdést, hogy ezen törőpartok fixirozása szükséges már azért is, hogy a folyó hordaléka csökkenjen és a folyóvíz a középső szakaszra tisztábban érjen le, hogy medrét jobban fentartsa, képezze és a hullámtér feliszapolódása lassabban történjék.