Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 22 — átmetszések vétessenek figyelembe ; de azt hiszem, nem kellene talán korlátozni az átmetszések bővitését az előrehaladottaknál, mondjuk 1000 négyszögméternyi területű átmetszéseknél sem. Véleményem szerint ilyen normativumot felállítani még sem volna elégséges. Épen ezen táblázatok tanúskodnak a mellett, hogy az úgynevezett anyatisza a felső szakaszon az átmetszéseknél is eléggé korlátolt. A Csongrád alatti szakaszon láthatjuk, hogy a kutyabonti medernek mondott átmetszésnél a felső terület 465 m. a 92. számúnál 400 m., de lehet, hogy azóta növekedett. A zsablyai csak 457, a mosorini szintén anyamederszámba megy, pedig csak 400 m., holott a mesterségesen bővített nagyfainál a felső szelvény 590 m. Ezek az állapotok is mutatják azt, hogy ha az átvágás bizonyos szélességet elért, azontúl tovább nem képződik és szomorúan lehet tapasztalni, hogy az igen szük átvágásoknál, melyek ily nagy mérettel birnak, helyenként közvetlen a hullámtér feliszapolódik és rendszerint az átvágás mentén a közvetlen meder széle elromlik. E szempontból és a jövőre való tekintettel különösen fontosnak tartanám, hogy valamennyi átmetszésnél különösen a felsőrész bővítésére helyeztetnék a fősuly. Ennélfogva javasolom, hogy méltóztassék a munka beosztását akként foganatosítani, hogy az alsó munkálatoknál lehető elővigyázattal és fokozatosan haladjunk és a fősúlyt a felső meder szélességének pótlására fordítsuk. Különösen óhajtandónak tartom, hogy a borjasi átvágást ily figyelemre venni méltóztassék. Iíenedek Pál t. főmérn. : Mélt. elnök ur ! T. tanács ! Az előttem szóló tanácsos urnák egy kívánságát nem hagyhatom egészen megjegyzés nélkül. О nevezetesen azt hangoztatta, hogy csupán az alsó átmetszések bővítendők. Különösen hangsúlyozni hallottam, hogy a Maros torkolatán igen rossz a meder és ott sürgős segítségre van szükség. Részemről bátorkodom egy másik nagy bajra rámutatni, mely a Sajó torkolatánál a szederkényi átmetszésben van. Ezen átmetszés felett a meder évek hosszú sora óta folyton bővül, mindkét part folyton szakadozik, a meder pedig folyvást emelkedik. A szederkényi átmetszés a legrosszabb állapotban van, annak kanyarán két ízben volt kénytelen a társulat töltéseivel tovább menni. Megjegyezték, hogy a szegedi átmetszés bővítendő. Ennek az átmetszésnek van egy speczifikuma, nevezetesen az: hogy az 0 pont alatti meder agyag. Én pedig erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy a Tisza mentén egyedülinek gondolom, hogy oly mértékben legyen kavicshordalék valahol, mint a szederkényi átvágás körül, mely az anyamedret folytonosan rontja, minthogy a viznek kellő esése nincs. De más hatása is van ezen lerakódásnak. Az, t. i. hogy a nagy víznél az árvizszin határozott emelkedése konstatálható. Egyrészt tehát a vizlefolyási viszonyok szempontjából, hogy t. i. az árvizszin egyenletesebbé tétessék, másrészt pedig, hogy a meder további romlása elkerültessék és azért is, hogy a töltések belebbezésétől meg legyen szabadítva az alsó szabolcsi társulat, bátor vagyok az igen t. tanács figyelmét a szederkényi átmetszésnek nagyobb mértékben való kikotrására és hasonlóképen bővítésére felhívni. A többi átmetszések, melyek a programúiban elő vannak adva, kifogás alá nem jöhetnek és azok kedvező viszonyok közt vannak. A szederkényi átmetszés terveivel nem vagyok ugyan ismeretes, de azt hiszem, hogy az mégis meg lesz tekinthető. Ebben a füzetben nem láttam sehol, hogy azt bővíteni akarnák. Kyassay Jenő osztálytanácsos: Legyen szabad a legutóbbi felszó-