Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— Miszerint csupán csak a Tokaj alatti átmetszések vétessenek munkába és a Tokajtól Csongrádig levők kisebb arányban bővíttessenek mint a Csongrád alattiak, én is teljesen elfogadom. Ha mégis felszóllalok, ezt leginkább azzal indokolom, a mit előttem szóló Hieronymi ur ő méltósága emiitett, t. i. hogy mennyiben áll az, hogy a költségeket kimélni nem szabad és lehetőleg kerülnünk kell a munkálatoknál mindoly költségeket, a melyek megtakaríthatók? Az én felfogásom szerint helyes munkabeosztás mellett az itt előirányzott munkáknál bizonyos megtakarításoknak mégis helye volna. Nevezetesen, ha figyelembe veszszük azt a körülményt, a melyet Péch osztálytanácsos ur volt szives előadni, t. i. hogy az átvágásoknál általában véve azt tapasztaljuk, hogy a felső szakasz, ahol a talaj kemény, nem képződik, ellenben az alsó résznél, ahol a folyóhomok könnyebben elhúzódik, a bővülés nagyobb, azt hiszem abban a momentumban egy hatalmas eszközt találunk arra, hogy a bővítéseket lehetőleg gazdaságosan rendezzük be. Az itteni előterjesztés szerint a felső rétegekben teljesítendő munkákra összesen 12 6 millió elő van irányozva, a kotrásra pedig IPG millió ; ugy látszik tehát a kotrásra van a fosul y helyezve. Szerény véleményem szerint, ha az átmetszések fejlődő képességét kiaknáznék és a bővítésre nagy súlyt helyeznénk, a felső talajok mesterséges kiemelésével hamarább elérhetnők azt, hogy kellő medret nyerjünk és kevesebb költségeket adunk ki. Nevezetesen ugy vélem, hogy majd a végrehajtandó munkálatokat akként kellene beosztani, hogy valamennyi átvágásnál első ízben csak a legszükségesebb kotrásokat csináljuk, és lia az egyes átmetszések elmaradnának a fejlődésben, akkor lehetne utána segíteni. Ezt azért is fontosnak tartom, mert tudtommal a kotrási munkák egész költségét ép a homokos anyagok kiemelése drágítja, t. i. az, a mit a Tisza magától is elszállít. Erre nézve véleményem az volna, hogy lehetne talán egyelőre a felső átmetszésnél annyi kotrási munkával megelégedni, mint a mennyi az alsókon terveztetik és ezzel 1/

s-át meglehetne takarítani a költségeknek és hajlandó volnék javaslatba hozni, hogy inkább a száraz bővítési munkákat szaporítsuk, és ha feltételezem, hogy pl. az alsó szakaszon, a melyre különös suly volna fektetendő, másfél annyira terveztetnének az átmetszések, akkor az én számitásom szerint az összes költségekre nézve 2'4 millió volna meggazdálkodható ; tehát lia nagyobb szelvény tállitanánk elő, hamarább elősegitenők a fejlődést, és mégis kevesebbe kerülne. Megjegyzem, hogy én a kotrási munkáknál nem vettem figyelembe a költség számításában azt, a mit talán az előirányzat is tett, hogy olyan költségeket is számítsak, a melyeket a vállalkozóknak fizetnének, hanem csak azt vettem tekintetbe, a mit az államnak kell fizetnie házi üzeménél. Tudvalevő, hogy az állam tekintélyes kotróteleppel rendelkezik, mely igen olcsó munkát végez. Ha ezt a költséget nem számítjuk, mely már meg van az államnak, 24— 25 krba kerülne egy köbméter kiemelése. Ezt leginkább azért tartottam felemlitendőnek, mert véleményem szerint a munka helyes felosztásával jelentékeny megtakarításokat lehetne eszközölni és ha ezen a réven igyekeznénk a költségeket leszállítani, azt czélszerübbnek tartanám, mintsem ha a mint itt tervezve van a rossz viszonyok közt levő átmetszésektől, melyek fejlődése előreláthatólag leglassúbb lesz, vonjuk el a bővítési munkákat. Ennélfogva azon megjegyzésre, hogy a helyes munkafelosztásra fektettessék a f'ősuly, teljesen hozzájárulok Hieronymi ő méltósága azon indítványához, hogy legelső sorban a Szeged alatt levő hátramaradt