Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

X. A mederrendezési tervek ismertetése

79 A Tiszának a Maros torok alatti összeszoritási mérvére nézve positiv adatok ma ugyan nem állanak rendelkezésre, azonban kétségtelen, hogy ha azt oly méretre tesszük, mint a minő a folyónak szélessége a szegedi szakasz azon részén, a hol sem maradandó fenékemelkedés nem konstatálható, sem pedig hijózási akadály nem fordul elő, legnagyobb valószinűséggel remélni lehet, hogy a Maros káros hordalék-lerakodása e szakaszon is oly határok közt fog mozogni, mint a vasúti hid alatti folyószakaszon. A részletesen kidolgozott terv szerint a közúti hic! felett 160, a vasúti hidtól a Boszorkánysziget alsó végéig pedig 180 méter szélességben van tervezve a párhuzamművek elhelyezése. A párhuzamművek kővel töltött rőzsehengerekkel vannak tervezve, mig a párhuzammá által elvágott mederrész gyorsabb feliszapoltatására kétszáz méterenkint könnyebb iszapoló kereszt-művek vannak a tervbe felvéve. A párhuzamművek koronamagassága -f-2 méterre van felvéve. Ezen párhuzammű hatásának fokozására a Maros és Tisza közti nyelv folytatásában egy irányitó mű van tervezve, mely a szükséghez képest meghosszabbítva a Maros vizének a Tiszával való egyesitését oly módon lesz hivatva szabályozni, hogy lehetőleg eleje vétessék az iszap lerakodásának. A Maros torkolati irányitó és a vele kapcsolatos párhuzammű hatása alatt a legnagyobb valószinűséggel feltételezhető, hogy a folyó görbületének változásával a viz sodra is módosulni fog a két hid között. A görbület enyhülésével itt a medernek a mélységben való túlfejlődése is meg fog szűnni. Ezen várakozásunk és reményünk teljesülése esetén természetesen a szegedi rakpart megtámadhatásának veszélye is csökkenni fog. De mindennek daczára nem látnók indokoltnak a szegedi rakpart biztositása érdekében szükségelt intézkedések és munkálatok felfüggesztését a kedvező eredmény teljesülése reményében, mert ezen munkálatok kivitele és beálló eredménye több évre terjed, a mely időig azonban a szegedi rakpart sorsát függőben tartani nem lehet. Ezért a bizottság által javasolt kőhányás fedezetét e terv keretén belül fel kell venni és annak foganatositását a halaszthatlan szükséghez képest folytatni. Miután azonban a szegedi rakpart süppedés okainak kideritésére a földmívelésügyi m. kir. minister 1889 évi 48.456. sz. rendeletével kiküldött bizottság az 1889. évi szept. 17-én és következő napjain tartott helyszini eljárásról felvett jegyzőkönyvben a süppedés okául az agyagréteg alatt fekvő homokrétegben felszaporodó talajviz egyenlőtlen nyomásából eredő altalajmozgását jelölte ki: szüksége merült fel a bizottság javaslatát kiegészitve, ezen altalajvizek mozgását és mindenkori állását megfigyelés tárgyává tenni, azon czélból, hogy azok változása és a Tisza vízállásához viszonyitott állása kiderittessék és vele tisztáztassék azon kérdés, vájjon nem lehetne-e az altalaj viznyomását és vele az agyagréteg alatt