Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

X. A mederrendezési tervek ismertetése

77 leszállítására javasolt külömböző megoldási módokat és a Szegednél mutatkozó helyi duzzadás megszüntetésére igen helyesen már akkor kijelölték az utat, mely abban áll, hogy »Szeged mentén és azon alul is oly távolságra, a mennyiről a duzzadás visszahatása Szegednél érezhető lenne oly lefolyási szelvényeket kell előállitani, a melyek a víztömeghez hasonló, vagy megközelítő arányban vannak, mint azon szelvények, a melyeken a Tisza vize duzzadás nélkül folyik le.« És e tekintetben, bár az akkori intéző szakférfiaknak nem állott még rendelkezésre a vízrajzi osztálynak megfigyelésében és felvételeken alapuló tanulmánya, a többször idézett 1880. évi ministeri előterjesztés már reá mutat arra, hogy Szegeden alul igen nagy távolságig a Tisza árvizlefolyási keresztszelvénye csekély és a Maros elvezetéstől eltekintve, egyedül a lefolyási szelvények kellő mérvű megnövelése nyújthat a megoldásnál megnyugvást. A vízrajzi osztály már többször idézett tanulmányaiból ma e tekintetben teljes határozottsággal állithatni, hogy ha Szegednél az árviz színét sülyeszteni akarjuk, a lefolyási szelvényt kell nagyobbítanunk T.-Becsétől kezdve, a hol a Tisza mederszelvényei területében a nagy ugrás létezik. A Szeged körüli ár vizszin leszállítására tehát a Szeged alatti Tiszameder fejlődését kell minden erővel elősegítenünk. A Maros-torok alatti egyéb bajokkal azonban nem foglalkoztak, mivel a Maros-torok alatti változások, nyilvántartva oly szabatosan, mint ma vannak, nem voltak, és mivel talán a szegedi szelvények folytonos átalakulásából származó bajok sem voltak oly érzékenyen érezhetők, mint ma a szegedi emeletes rakpart felépítése és részleges lecsúszása után és a mikor hazánk általános közforgalmának emelkedésével a Maros-torok alatti hajózási akadályok legelső sorban bénítják meg a Tiszán kereskedelmünk forgalmát. Mig az árvizszin sülyesztését czélzó munka hosszú vonalon foganatosítandó, addig a szelvény folytonos változása mint helyi baj igényel gyökeres orvoslást. Tudvalevőleg a Tiszának a Maros torka és a szegedi Boszorkánysziget közti szakasz medre a vízállások hullámzásai közepette oly nagymérvű változásokat és átalakulásokat szokott szenvedni, a minők másutt az egész Tiszán nem fordulnak elő. Ugyanis a szegedi rakpart előtti meder állapot nyilvántartására folytatott gyakori felvételekből kitűnik, hogy az egyes szelvényekben alig néhány heti időközben 2—4 méter vastag iszapolások vannak és rövid idő múlva azoknak helyén újból nagy meder mélységek állanak elő. A meder ezen folytonos változásának okát a Maros folyó nagytömegű hordaléka képezi, a mely a Maros folyó nagy esése és sebessége mellett az árviz által hajtva lerakodás nélkül lejut a torkolatig, de itt a csekély esésű folyóban csak rendkívül magas vagy áradó árhullámmal sodortatik tovább, a mikor ugyanis a Tisza vize a Maroshoz hasonló sebességgel a Maros-