Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

III. Töltések

20 A többször idézett 1880. évi ministeri előterjesztés, reflektálva a külföldi szakértőknek véleményére, a töltések méreteire, következőket mondja: »Miután a túlságos töltésszélesség által sem lehet azt elérni, hogy a töltés minden körülmények között ellentálljon az árvizek ostromának, nem lenne czélszerü azt kivánni, hogy az ármentesitő társulatok túlmenjenek azon töltésméreteken és keresztszelvényen, a melyek a tapasztalat szerint folytonos jókarban tartás és árvizek alkalmával okosan vezetett védelem mellett a czélnak megfelelnek, s a túlerős méretekkel való épitkezés folytán elviselhetetlen költségekbe keveredjenek. Középjóságú anyagot és az épitésnél szabályszerű eljárást feltételezve, eléggé biztos méretek lennének a következők: Korona-magasság a legmagasabb vizszin felett 1чю m. Korona-szélesség . . 4чю m. Viz felüli rézsű hajlása 1 : 3-hoz. Szárazfelűli rézsű » 1 : 2-höz. Azonkivül oly helyeken, a hol a töltés magassága meghaladja a 3 métert, annak hátulsó lába padka által erősitendő meg. A padka 4 méter széles, koronája legfeljebb 2 méterrel legyen a legmagasabb vizszin alatt. Ha pedig még a padka maga is magasabb lenne a 3 méternél, a megett egy másik és szükség esetében egy harmadik, negyedik stb. padka épitendő. Minden következő padka 2 méterrel legyen alacsonyabb a megelőzőnél, s az ily többszörös padkák koronájának szélessége egyenkint 3 méter legyen.« A töltések egymás közti távolára és a töltések vonatozására nézve az 1880. évi ministeri előterjesztés hibáztatja vizlefolyási szempontból azt, hogy a töltések távolsága helyenkint a rendesnek 8—10-szeresére bővül ki és azt oly bajnak tünteti fel, a melyen a töltések rendes vonalozásával az átvágások kiképződése után lehet és kell majd segíteni. A töltések vonalozásának második hibájául rójja fel a töltésszorulatokat és azokat minél előbb eltávolitandóknak jelzi. És itt reá mutat a külföldi szakértők véleményének azon általános fogyatékára, hogy: »csak jelezték a bajt, de a nekik átadott műszaki adatokból nem igyekeztek megállapítani, az árvizek rendszeres lefolyására a folyó különböző szakaszain megkívántató ármeder-szélességet, vagyis az átelleni töltéseknek egymástól való távolát, pedig a mig ezt nem tudjuk, szigorúan véve nem is beszélhetünk sem túlságos szélességekről, sem szorulatokról.« »Az átelleni töltések közt hagyandó távolság függ a víztömeg, a folyó meder és a viszonyos esés nagyságától és pedig a viztömeg-növekedéssel együtt nő, ellenben a meder keresztszelvényének vagy a viszonyos esésnek növekedésével kisebb lesz.« Ezen elvekből kiindulva, a ministeri előterjesztés a szemközti töltéseknek egymástól való távolságát Tokaj és Szeged közt 760 méterre vélné czélszerűen megállapíthatni, tekintettel azon tapasztalatra, hogy mindenütt