Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

I. Földtani viszonyok

1. Keleti hegyvidék. Számos völgy által külön csoportokra tagozott részei közül, a kérdéses vízrendszerhez tartoznak: a) A Maros és Bisztra völgye közötti északi csoport, mely keletről a diorit kőzetekből alkotott átlag 400 -4 50 méter magasra emelkedő főtömegből indulván ki, nyugaton a Temesvártól északra fekvő 250—350 méter magas domblánczolatban végződik; közben főként hasonló irányt követő völgyekkel van megszakitva és meredekebb északi részével a Maros vízgyűjtőjét, délről lankás lejtővel csökkenő részén a Bega medenczéjét, míg nyugati dombhálózatával a Beregszó-Nyárád patakok felső völgyeletét alkotja. Keleti hegysége diorit kőzetekből, északon Lippáig csillámdus erekkel kevert homokkő rétegekből, a déli és nyugati ellapuló gerinczek dilluvialis sárga agyagból állanak, melyek közzé Lukarecz, Susanovecz. Hissziás vidékén bazalt közetek vannak beékelve. A felszíni réteget mindenütt a sárga agyag képezi; kivéve a Bega felőli lejtőket, hol váltakozva az alluviális márga és homok lerakodások kerültek felülre; főként erdővel vannak borítva, bár a Begafausztató csatorna közelében fekvő déli lejtőkön az erdők letarolása óriási léptekkel haladván, a szöllő és gabona müvelés állal az erdők lassanként visszaszorittatnak. h) A Bega és Bisztra völgye közötti hegység, melynek a PojanaRuszka lánczolathoz tartozó keleti főrésze 1380 m. ; ellenben Gruinnál levő nyugati utolsó dombja alig 350 m. magasságot ér el, főként csillám és agyagpala kőzetekből áll és ezen egyöntetűségét csakis a Bisztra völgye felé hajló Ruszkacsoport eruptív kőzetből álló tömege zavarja meg. A kőzeteket itt is erdőt termő agyagréteg fedi és északon ellapuló lejtője a Begavölgyét képezi, déli meredekebb részében pedig a Bisztra hegyi patakkal a Temes vízgyűjtőjéhez tartozik. c) A Bisztra, felső Temes és a Cserna közötti liegylánczolat Erdély és Románia határát képező magas Kárpát hegységhez tartozva, annak nyugati ága gyanánt tekinthető; főtömege jegeczes