Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

Bevezetés

I. Földtani viszonyok. A Temes-Bega vízrendszerrel összefüggő terület a Maros-TiszaDuna folyók közölt fekvő Torontál, Temes és Krassó-Szörény megyéknek zömét foglalja el és Erdély határszélén levő hófedte hegyeknél kezdődve a Tisza és Duna medrét szegélyző vizjárta lapályokhoz csatlakozik. Hegyvidéke rónaságával együtt állag 15600 négyszög kilométerre terjed ki, melynek földtani viszonyai az idevágó kutatások alapján közzétett ismertetések nyomán a következőkbe foglalhatók ; megjegyezve, miszerint az alább közölt lerepmagassági méretek az Adriai tengerszin felett méterekben értelmezendők. A Temes és Bega vízrendszer fővizgyüjtő medenczéjét az Erdély és Oláhország határszélétől nyugatra fekvő hegylánczolalok képezik, melyeknek legmagasabb ponljai az emiitett keleti határszél mentén feküsznek és dombsorozatok által vannak nyugat felé a Tisza és Duna mentén fekvő legalacsonyabb pontjáig leereszkedő lapálylyal összekötve. Ezen magassági különbözetek nem egészen egyenletesek, mert a hegyvidék ormai 2300 méterről átlag 100 kilométer hosszú ulon 350—400 méterre csökkennek, az itt kezdődő clomblánczolat 7—15 kilométer szélességében gyorsan enged tért a 90—110 méter magasságban kezdődő lapálynak, mely végre 70— 80 kilométer hossz után éri csak el a Duna mellékének átlag 72 méteres színvonalát. A különböző terepszinnel biró tájak közötti válaszvonal azonban igen éles, bár nem teljesen egyenletes; mert ha Lippától délnek Temesváron át Fehértemplom-Baziásig képzelt vonal, a keleti fensik és a nyugati rónaság közötti határvonal gyanánt elfogadható ugyan, de ezen választó vonalat helyenként a nyugat felé irányuló átmenetet képező dombhálózatnak a lapályba kiugró egyes gerinczei, vagy a hegyek közé keletre benyúló völgyeknek öblei megszakítják. Ettől eltekintve a vízfolyások rendszerében különböző szerepeket játszó hegyvidék és lapálynak földtani ismertetése két főrészre választható, u. m. 1*