Kulturmérnöki jelentések, 1888

VII. Az országos halászati felügyelő jelentése

119 VIL Az országos halászati felügyelő 1888-ik évi jelentése. Nagyméltóságú Minister Ur ! Kegyelmes Uram ! A lefolyt év halászatunk történetében forduló pontot képvisel. Azzá avatja a halászatról szóló törvénynek ezen évben történt meghozatala, a mely megfelelőleg a régtől fogva érzett szükség szavának, édesvízi halászatunk jogos és elengedhetetlen védelmét, az 1888. évi XIX. t.-cz.-be foglalta. Vele halászatunk azon időszaka nyer befejezést, a mely szemben ezen termelési ágnak a múltban birt nagy jelentőségével, a hanyatlás korát jelenti. Ezen szomorú időszaknak záróköve és az újbóli felvirágzást magában rejtő szebb jövőnek küszöbe tehát a lefolyt év. Hogy a jövő iránt előlegezett ezen bizalom több a puszta feltevésnél, arra nézve elég biztosíték maga a hivatkozott törvény, mert annak létele elenyészhetlen nemzetgazdasági szükségleten, kivitele pedig ugy a haladás, mint a továbbfejlesztés szempontjából támasztható feltételeket is teljes mértékben kielégíteni képes elveken alapul; mindezeknél fogva ma szemben a múlttal, a javulást sürgetők óhaja ezen elvek érvényesülésében, más szóval a törvények minél teljesebb végrehajtásában összpontosul. Bármennyire kívánatos is azonban ez, annyi bizonyos, hogy az átmenet e tekintetben csak lassú leend, s évek szükségesek, a mig a javulás csalhatatlan előjelei szembeötlőleg mutatkoznak. Nemcsak azért, mert hosszú idők mulasztása vár javításra, hanem mert törvényes korlátozások hiányában, a jogrend iránti érzék is úgyannyira megrendült, hogy az ország nagyon sok vidékén, a halat senkiének szokás tekinteni, a melyet tehát fogni bármiféle eszközzel, egyaránt szabad mindenkinek. Ily vidékeken a törvény büntető határozatainak következetesen szigorú alkalmazása, lesz az első feladat és egyszersmind az alap a fejlődés közvetlenebb tényezőinek érvényesüléséhez. Egyik, mint a másik czél, elkerülhetetlenné teszi, a végrehajtásra hivatott hatóságoknak évekre szóló erélyes kitartó munkásságát. Egyelőre csak az ez által előidézett javulás fogja a nagyközönséget közvetlen tapasztalásból, az okszerűen űzött halászat anyagi hasznáról meggyőzni, s csak ha ez sikerült, lesz lehetséges a hatósági gyámkodás helyére, a törvény érvényesülésének legjobb eszközét : az egyéni önérdeket léptetni, a melynél fogva ki-ki maga is védi ebbeli jogát, hogy annak hasznát minél inkább élvezhesse. A halászati törvénynek egyik legsarkalatosabb intézkedését, a halászat gyakorlása tekintetében, a jogosítottakra nézve megszabott azon korlátozás képezi, a melynek értelmében a tulajdonosok, önálló gyakorlásra csak akkor vannak jogosítva, ha vizükön a halászat okszerűen és a szomszéd birtokosok sérelme nélkül űzhető, különben pedig tartoznak társulni és jogukat együttesen, mint társulat érvényesíteni. Az ezen korlátozásokhoz fűződő remények megvalósulása, nagyrészt az egyes halászati területek határainak czélszerű és helyes megállapításától függ, mert mint az épületnek a kövek, ugy közvizeink halászatánál, ezek alkotják a jövő szervezet elemeit.