Kulturmérnöki jelentések, 1886
VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések
77 árvizek idején, oly jelentékeny károkat okoztak, hogy a jelen század közepe táján már az eddigi viszonyok tűrhetlenekké lettek s átalánosan el lett ismerve a szabályozás szükségessége. Az intéző körök azonban tisztában voltak azzal, hogy ha a csekély vizű patakok szabályozását a folyamszabályozások módjára, t. i. töltések és átmetszések készítésével fogják keresztülvinni, ugy ez maga után vonja az ártér elsoványodását. Ennek folytán elhatároztatott a kisebb és iszapos patakoknál egyedül helyes megoldás: az öntözéssel kapcsolatos szabályozás. Lehetővé tétetik ez által ugyanis az, hogy az igy szabályozott patakok iszapjukat az őszi és tavaszi, tehát a legnagyobb árvizek alkalmával az öntözött területen rakják le, a helyett, hogy azzal esetleg medrüket feltöltsék s vizük két töltés között összeszorítva, eddig ismeretlen magasságra emelkedjék. Hogy pedig azon iszapmennyiség pénzbeli értéke mily roppant nagy, mely egyes patakok által tova szállíttatik, az alább a Brinkum Leestei öntözés ismertetésénél is világosan látható, úgyannyira, hogy e részben felesleges hivatkoznom az e tárgyban különböző folyókról számos szakférfiú által közzétett adatokra. Előnye még ezen szabályozási rendszernek az olcsóság is, mert ennél elegendő a patak keresztszelvényét az alacsony nyári árvizre számítani, pedig ez tudvalevőleg a költségekre nézve igen nagy különbséget tesz. A nyári vízmennyiséget hektáronkint és másodperczenkint Hess építészeti tanácsos 0'00027 m 3-nek vette fel. Indokolja ezen vízmennyiséget az a körülmény, hogy ezen patakok a Harz hegységben eredvén, vízgyűjtő területük egy része kötöttebb talajú dombos vidék. A tapasztalat egyébiránt azt bizonyítja, hogy Hess számítása helyes volt. Az öntözéssel kapcsolatos szabályozási mód annyira elterjedt e vidéken, hogy ma már a lüneburgi kerületben nincs egy patak sem, mely ne igy lenne szabályozva. De vannak patakok, péld. a Fuhse és Aue, melyeknek vízmennyisége teljesen kihasználtatik, kitűnik ez abból is, hogy az Aue kis vize 0-25 m 3, közép vize 0-84 m 3, az ezzel öntözött terület pedig 600 hektár, tehát egy hektárra csak 1*4 liter viz jut másodperczenkint évi átlagban ; a nyári nedvesítő öntözéshez pedig csak 0'4 liter. A Fuhseből 3 rn 3 közép, 1 m 3 kis vizzel 1,200 hektár öntöztetik, tehát évi átlagban 2*5 liter fordítható naponkint egy hektárra.
