Kulturmérnöki jelentések, 1886
VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések
78 Pedig egy jól működő hátas öntözésre Irágyázás czéljából e vidéken hektáronkint G*5 liter, nedvesitő öntözésre 1 liter számittatik és igy évi átlagban körülbelül 3 liter vehető. Ennyi lett ugyanis az alább leirandó Müden-Nienhofi öntözésnél is felvéve. A belső berendezést tekintve, Hannoverben kétféle öntözési rendszer különböztethető meg, u. m. a hátas és árasztó öntözés. Az elóbbeninek igen nagy hátránya, hogy a terület igen pontos megrónázását kivánja, a mi sok esetben, mint alább is látható, igen nagy költséggel jár. A rónázás által a felszínre került vad föld pedig még a városi csatornavizzel való öntözéseknél is (pl. Berlin és Boroszló) csak 3 év múlva ad termést. Hátránya a hátas öntözésnek továbbá, hogy a lejtők jó karban tartása miatt lehetetlenné teszi a rétek legeltetését. Ezzel szemben az árasztó öntözés berendezése az előbbenihez képest elenyésző csekély költséggel van egybekötve s e mellett lehetővé teszi a legeltetést és mindennek daczára a vele elért eredmények nem sokkal állanak mögötte a hátas öntözés jövedelmének. Ugy, hogy ennek folytán a német nép szorgalmán kivül csakis az indokolja e vidéken a hátas öntözés berendezését, hogy az öntözött területek rendesen számtalan apró parczellából állanak, melyek között az árasztó öntözés keresztül vitele némi nehézségbe ütköznék. Lássuk most az ezen öntözési rendszerekkel elért eredményeket külön-külön. I. A hátas öntözés. A legnagyobb kiterjedésű hátas öntözéseket találjuk a 16 m 3 közép és 1 m 3 kis vizzel biró Ocker patak mentén. Az Ocker ered a Harz hegységben s különben is kitűnő iszappal biró vize sokat nyer tápértékében az által, hogy Wolfenbüttel és Braunschweigon keresztül folyva, iszaptartalma ezen városok hulladékaival szaporodik. Az e patakmenti öntözések első kísérletei oly fényes eredményt nyújtottak, hogy azok által kecsegtetve, rövid időn iöbb öntözőtársulat alakult, melyek együttvéve mintegy 2,000 ha. (3,500 kh.) területet rendeztek be öntözésre. Az öntözésre alakult társulatok minden társulati tag földjéhez oda viszik a vizet és gondoskodnak arról, hogy a felesleges víz elvezettessék, az öntözés részletes berendezését azonban az egyes birtokosok maguk végezik. Ezen intézkedésnek megvannak a maga előnyei mellett a hátrányai is.
