Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

Ezen két talajjavitási mód az, mely még most is leginkább tért foglal Hannover sík földi részében. Az előző századokban azonban, egyrészt mert hiányzott a kellő szakértelem a berendezések tervezéséhez : másrészt hiányzott a kellő intelligenczia a birtokosoknál azok szükséges és hasznos voltának belátásához: ezen talajjavítások nagyobb kiterjedést nem ölthettek. Mintegy 70 év előtt azonban a föld értékének emelkedése és a talaj javítása, különösen az öntözés terén elért eredmények oly lendületet adtak a hasznos befektetéseknek, hogy a gazdák nem riadtak vissza sokszor 1,200 márka hektáronkinti befektetési költségtől sem, hogy rétjeiket öntözésre berendezzék. Kedvezett ugyan ez utóbbi talajjavitási módnak, különösen a lüneburgi kerületben, az előnyös fekvés, t. i. a sok és tetemes esésű patak, de az impulsust mégis az 1847. év augusztus 22-iki hannoveri törvény adta meg, mely lehetővé tette társulás utján a partoktól távol eső birtokokhoz is oda vinni a vizet. A hannoveri törvény némi változtatással fel lett véve az 1879. évi augusztus 22-iki porosz törvénybe is. Ezen fontos törvény kétféle talajjavitó társulatot különböztet meg, u. m. : szabad és nyilvános társulatot. Az előbbeni az önként összeállott érdekeltek kölcsönös szerződésén és ennek a »Vizi könyv«-be való vezetésén alapul, de különben nem áll állami felügyelet alatt. Az utóbbi, közgazdasági előhaladást tűzvén ki czélul, az érdekeltek vagy esetleg a kormány által is alakitható, minden esetben azonban a kormány felügyelete alatt áll. Megalakulásához szükséges a kataszteri tiszta jövedelem és a terület szerinti többség, de a megalakuláson kivül minden más kérdésben egyedül a katasteri tiszta jövedelem szerinti többség határoz. Lássuk most a talajjavitási módokat egyenkint. A) Az öntözés. A legnagyobb kiterjedésű öntözési berendezések az Aller folyó (a Weser egyik mellékfolyója) völgyében találhatók. Az Aller maga, valamint jobbparti mellékfolyói, az úgynevezett g e e s t wasser, azaz homokos és turfáo területről jövő sovány, tehát trágyázó öntözésre nem alkalmas vizet hoznak, mig a balpartiak, melyek a Harz hegységből erednek, iszapos vizűek s iszapjuk jelentékeny termékenyítő képességgel bir. Ezen a Harz hegységben eredő patakok a síkságba lejutván, medrük eliszapolása és gyakori változtatása folytán, különösen nyári