Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

100 csak a közel fekvő hegyekről nomádok módjára lerándulok használják, kik a tenyészet idej e alatt sátrakban laknak és őszszel ismét visszahúzódnak állandó, sasfészkekhez hasonló lakaikba. A területen gazdasági állatokat nem tartanak, a földek trágyát alig látnak, mire pedig a sovány meszes talajnak okvetlen szüksége lenne. A fővetemény buza, mely kevésbbé és hüvelyesek, melyek igen jól díszlenek. Pénzügyi tekintetben a lecsapolás a mai gazdasági viszonyokból kiindulva, nem mondható rózsás eredményűnek. A területen elért évs átlagos haszonbér csak 100 lira hektáronkint, a mi ötös kamatozást véve alapul, a föld értékét hektáronkint csak 2,000 lirára adná. A tó környékén magánosok kezében levő birtok hektáronkint 2,500—3,400 lirán kel el, s ha ez alapon 3,000 lirára veszszük egy hektár értékét, daczára hogy az évi bér ezzel arányban nem áll — a herczeg tulajdonát képező 14,175 hektár értéke 42,425 millió lira. Ezen értékkel szemben áll Brisse előirányzata — tényleges kiadásokról tudomást nem szerezhettem — 43.137,208 lirával, ugy hogy ezen óriási munka kivitele közel 700,000 lira veszteséggel végződne a mai gazdasági viszonyok között az engedményes Tortonia herczegre. Lehet, hogy ezen előrelátható veszteség inditotta arra, hogy a terv szerinti telkesítést, gazdasági épületek és 2 templom épitését ez idő szerint elhalasztották azon időre, mikor a fejlettebb gazdasági viszonyok ezen beruházásokat indokolni is fogják. Eddig összesen körülbelül 30 millió lira van kiadva, a mely összeg a haszonbérből vont értékhez képest tetemes veszteséget tüntet fel. De bármiként álljon e dolog ma, a gazdasági viszonyok fejlődésével ezen lecsapolás nemcsak technikai és gazdasági conceptiójában és kivitelében marad nagyszerű, de a birtokosra is biztosan jövedelmező lesz, ki ez óriási munkát egy egyestől alig várható vasakarattal és áldozatkészséggel vitte szerencsésen keresztül. A tó lecsapolását egészségi szempontból is a legszebb eredmény követte, de a tó környékének climája teljesen megváltozott, mert mig azelőtt a clima a nagy vizfelület által mérsékelve enyhe volt, addig most, a tél sokkal zordabb lett, mi okból a tó környékén volt olajfaligetek mind elpusztultak. A két előbbi lecsapoláshoz méltán sorakozhatik mint harmadik a Val di Chiana völgy lecsapolása, mely Arezzo és Chiusi közt fekszik. A XII-dik században még a Chiana összes vize a Tiberbe szakadt, mig ma a völgy ketté van vágva, a Chiusitól északra fekvő völgyrész vize az Arnóba, ettől délçe fekvő völgyrész vize a Tiberbe ömlik. A legrégibb irók, kik a Chianáról említést tesznek, azt mint oly folyót írják le, mely Arezzonál ered és Orviettonál szakad a Ti-