Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

<101 berbe. A Chiana tehát azon nevezetes tüneményt mutatja, hogy ma ellenkező folyási iránya van, mint volt hajdanta. Bizonyítja ezen tényt azon körülmény is, hogy az oldalvölgyek mind észak-déli iránynyal birnak s a javítási munkák folytán az oldalpatakok mind félkör-alakban visszafordítva szakadnak ma a csatornába. Tacitus szerint már időszámításunk 17-ik évében lett a római senatusban tárgyalva azon terv, hogy a Tiber áradásainak csökkentésére a Chiana folyó vizeit Chiusitól kezdve az Arnóba vezessék, de ugy látszik, hogy ez nem valósult meg, mert még a középkor kezdetén is a Chiana vizei a Tiberbe szakadtak ugyan, de a völgy már egészen más jelleget öltött. A hajdani írók szerint ezen egészséges és sűrűn lakott völgy teljesen mocsárrá változott. Folyás-irányának változását és az elmo•esárosodás okát csak az erdők teljes kiirtásában kereshetjük, melyek a mintegy 5 kilométer szélességű völgy két oldalán húzódó hegyiánczot borították. Az esővíz a sziklákat fedő gyenge réteget lehordta, a könnyű málló kőzetben tordák képződtek, melyek a hegyekben romboltak s a Chiana völgyét eltemették. Legnagyobb volta hordaléklerakodás Chiusi körül, hol két oldalvölgyből az Esse és Foëna patakok szakadtak a völgybe s azt ugy eltorlaszolták, hogy a vizek a Tiberbe lefolyást már nem találtak, hanem Arezzo közelében az Arnóba törtek utat maguknak ; ezen időtől a vizek, hol az Arnóba, hol a Tiberbe szakadtak a szerint, mint a hegyi patakok egyike vagy másika hordalékkúpjával a völgyet erősebben eltorlaszolta. Igy állott a dolog, midőn a XV-ik században a két érdekelt város, Róma és és Flórencz, egyetértőleg Chiusi mellett a völgyben képződött vízválasztón a völgyet keresztbe gátolta s ez által a Chiusitól északra fekvő völgyrész vizeinek lefolyását a Tiberbe végleg elzárta. A teljesen elmocsárosodott mintegy 12,000 hektár területű völgy lecsapolására az első munkát a XIV-ik században Arezzo város tétette, annyiban, hogy lejebb helyezték azon malomgát küszöbét, melyet a XH-ik században a S.-Fiora d'Arezzo szerzetesek építettek azon szakadásra, melyen a Chiana vizei az Arnóba szakadtak. Azonban csak a XVII-ik században, midőn a helyzet teljesen tűrhetetlenné vált, karolta fel a toskanai nagyherczeg a Chiana-völgy rendezésének kérdését. Ennek folytán 1701-ben Toricelli terve szerint lett a már emiitett malomgát küszöbe mintegy 2 méterrel lejebb szállítva, a völgy hosszában egy csatorna kiásva s e mellett, hogy a torrensek a főcsatornát rövid idő alatt hordalékukkal be ne töltsék, minden patak vize egy medenczében lett hordalékától megtisztítva, mely eljárás által nemcsak a csatorna lett fentartva, hanem a patakok hordalékukkal egy-