Kulturmérnöki jelentések, 1883

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

151

s A termések minősége nem mindenütt egyforma, mi leginkább ak tulajdonítható, hogy a vizszine nincsen elegendő mélységre lepesztve a terep alá. Ez óriási vállalatnak ez talán az egyetlen hibája; eredetileg a mélyebben állott, de a kivitel óta a terep átlag 0*20 méterrel ;edt, mi néhol igen kedvezőtlenné tette a viszonyokat. A jelenlegi állapot a következő: 1950 hektár 1'30 méterrel, 30—1-15, 700-0-95, 1,425-0-85, 4,000—0 75, 3,125—0 65, 3.350 >•55, 750 hektár 0*50 méterrel fekszik a csatorna vizszine fölött. Ezekből tulajdonképen csak az első négy tétel 4,350 hektár volna gtermelésre használható, a többi 12,650 hektár pedig biztosan csakis зек és legelőnek alkalmas. Egy hektár terület jelenlegi adás-vevési ára 1,800—2,500 frt között tozik ; az átlag ár 2,000 frtra rúg, vannak azonban oly részletek is, l 4,500 frtotis adnak egy hektárért. A talaj homokos iszap, mely hét százalék meszet tartalmaz ; igen •mékeny, a vetemény oly buján nő benne, hogy csak ritka vetés illett várhatni jó termést. A polder szélén a terület magasabb feksü és kevésbé termékeny. A birtokosok társulattá vannak alakulva, melyet 15 tagból álló jljáróság vezet, állami felügyelet alatt állanak, öt hektárnyi birtok ir szavazatot gyakorol. A társulat élén az elnök vagy úgynevezett rkgraf áll kellő számú segédszemélyzettel. A fő- és hajózható mellékcsatornák, utak, gépek stb. fentartásál a társulat gondoskodik, mig a határárkok tisztítását az egyes birIsosok tartoznak teljesitení. A társulat költségei hektáronkint és évenat átlag 10 frtot tesznek ki. Az elért szép eredmények lelkesítő hatása alatt a legújabb időben у nagy, az eddigieknél sokkal több költséget és nehézséget igénylő inkálat terve — a Zuider-tó kiszárítása készültei. Azonban a korány e terv keresztülvitelét nem pártolta éá elvetette abból az índok»1, hogy ezen nagy terület benépesítésénél valószínűleg több idegen lepitvényest kellene befogadni, mint a mennyi az államra kívánatos »Ina. A jelen század elejéig 70,000 hektárnyi területet vontak el a tenirtől. 1878-ban a hivatalos kimutatás szerint a tengertől meghódított rtilet többet tett ki mint 137,000 hektárt, az évenkinti hódítás pedig integy 1000 hektárra tehető. A homok- és tőzeg-területek javítását képzelmet felülhaladó nagy lunkával vitték keresztül. Sokszor nagy távolságokból hajóval kellett termő réteget vagy a tőzegre a homokot szállítani ; a városi csatornák