Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
Előszó
ELŐSZÓ A vízrajz fogalma tekintetében a szakemberek között különböző vélemények élnek. Ebben a Kézikönyvben az a felfogás érvényesül, mely szerint a vízrajz a földi vízburok jelenségeinek a megfigyelésével, a jelenségeknek és azok változásának a leírásával foglalkozik. A vízrajzi munka pedig, ennek megfelelően, rendszeres tevékenység a következő feladatkörben: vizrajzi adatok gyűjtése, elsődleges feldolgozása, tárolása, közreadása, vízjelzés, vízrajzi feltárás, a vízrajzban alkalmazott módszerek, eljárások, eszközök fejlesztése. Ez megfelel annak a feladatkörnek, amelyet a Meteorológiai Világszervezet (WMO) az angol operational hydrology kifejezéssel határozott meg. A vízrajzi munka tartalma és az emberi tevékenységek szövetében betöltött helye időnként változik. Hazánkban a XIX. századi nagy vízrendezések korában, a vízrajzi munka kialakulása idején, a felszíni vizek medre és vízállása volt a középpontban. A munkát a vizügyi tevékenységet folytató szervek végezték a maguk szükséglete szerint. A vízügyi igazgatási szervezet keretében 1886-ban felállított központi vízrajzi intézmény azután a már létező és működő elemekből megszervezte az egységes országos adatgyűjtő hálózatot, továbbá kialakította a lényegében a területi szervektől érkező adatokon alapuló vízjelző és vízrajzi tájékoztató tevékenységeket. A XX. században, a vízhasznosítások időszakában, a munka középpontjába a vízkészletek meghatározása került. Ezzel kapcsolatban a központi vízrajzi intézmény 1952-ben magához vonta az országos hálózat fenntartását és működtetését, majd az országos adatgyűjtést fokozatosan kiterjesztette a talajvízre, a karsztvízre, a rétegvízre, a forrásokra és a vízkészlet-meghatározáshoz szükséges valamennyi vízrajzi elemre. A vízkészletek fokozódó szennyeződése pedig a vízminőséggel kapcsolatos teljesen új feladatok megoldásának a beindításához vezetett. A vízkészletek hasznosításának előrehaladtával, a mennyiségi és vízminőségi problémák jelentkezése nyomán, a vízkészletekkel történő gazdálkodás időszaka kezdődött. A nagymértékben a vízrajzra támaszkodó vízkészlet-gazdálkodás érdekében a vízügyi igazgatási szervezet területi szervei, a vízügyi igazgatóságok, 1976-ban visszakapták a központi vízrajzi intézménytől a felfejlesztett országos hálózat kezelését. Ezen 7
