Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
I. rész. A vízrajzi szolgálat
A VÍZRAJZI SZOLGÁLAT különös rendeltetésű (tanulmányi) állomások, amelyeket a cél elérése után meg kellett volna szüntetni. Az országos hálózat 1966-ban történt felülvizsgálata és az állomások számának csökkentése után megfigyelhető volt a vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő - helyi jelentőségű - mérőhelyek számának növekedése. A hálózatokban végzett észlelések-mérések színvonalának emelése, az adatok pontosabbá tétele érdekében a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet-ben kiterjedt fejlesztő munka indult meg, melynek eredményeként számos kézikönyv, mérési utasítás készült el. Jelentős eredmények születtek a műszerfejlesztés területén, felépült az automatizált üzemű mérőszámy-hitelesítő állomás. Adatok feldolgozása És közreadása - Ezen a területen 1950-1980 között valódi korszakváltás következett be. Míg az időszak elején a kézi adatfeldolgozás volt az általános, addig az időszak végére már széles körűvé vált a számítógépek alkalmazása. A feldolgozott adatok a már hagyományos Vízrajzi Évkönyv ben való közreadás mellett az adatok gyorsabb hasznosulását biztosító térképeken is kiadásra kerültek (Talajvízállás tájékoztató térkép, A Dunántúli-Középhegység karsztvízszint térképe, Hóviszonyok a Duna vízgyűjtőjén). A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet székházának felépítését követően rendezett elhelyezést kapott a vízrajzi adattár. Vízjelzés — Az észlelőhálózat fejlesztése, az adattovábbítás gyorsítása, majd a számítástechnika alkalmazása új lehetőségeket nyitott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretében működő Országos vízjelző szolgálat fejlődésében is. Magyarországon a nagyobb folyók árvízi előrejelzési módszereit az 1950-es években dolgozták ki. Ez a segédletrendszer az árvízi tetőzés magassága, időpontja előrejelzésén túl lehetővé tette a tetőzés időtartamának előrejelzését is. A számítógépek megjelenése megnyitotta az utat a folyamatos előrejelzési módszerek alkalmazása előtt. Első megközelítésként a Duna és a Tisza vízrendszerére dolgoztak ki segédletrendszert, majd ezt kiterjesztették a mellékfolyókra is. Az 1970-es évek sorozatos árvizei újabb követelményeket állítottak az előrejelzések pontosságát és időelőnyét illetően. Ezek kielégítése érdekében dolgozták ki a nagy folyók tavaszi árvízi előrejelzési módszereit á Duna medencében felhalmozott hókészlet és a várható meteorológiai helyzet alapján. A fokozódó igények kielégítése érdekében a számítástechnika mind szélesebbre táruló lehetőségeit is kihasználva a Vízjelző Szolgálat 1979-ben kezdte meg az operatív hidrológiai adatok gépi feldolgozási rendszerének kialakítását és az ehhez kapcsolódó előrejelzési módszerek kidolgozását. E program keretében összefogták az érdekelt vízügyi igazgatóságok munkáit is. 2.5. A regionális vízrajz kezdő lépései A központi vízrajzi tevékenységet összefogó és fejlesztését biztosító Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) 1976-ban Vízgazdálkodási Tudományos 46
