Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

I. rész. A vízrajzi szolgálat

A vízrajzi szolgálat 12. ábra. A dinnyésháti mérések alapján Hajós Sámuel által 1895-ben szerkesztett árvízi hurokgörbe A Vízrajzi Osztály eredményekben gazdag évtizedeiről szóló beszámoló nem lenne teljes, ha nem szólnánk az eredményeket jelentős mértékben elősegitő háttérről, a víz­ügyi adminisztráció helyzetéről. A folyószabályozási munkákon megizmosodott, or­szágos tekintély kivívó vízügyi szakigazgatás (1889-től már a Földművelésügyi Mi­nisztérium keretében) Kvassay Jenő vezetésével elérte, hogy a vízügyi kérdéseket egy szervezetben összpontosították, s 1899-ben a minisztériumon belül létrejött az Orszá­gos Vízépítési Igazgatóság, amely esetenként módosítással ugyan, de 1918-ig fennállt, kedvező feltételeket biztosítva a Vízrajzi Osztály munkájához is. 2.3. A trianoni békeszerződés és a II. világháború időszaka (1920-52) Az I. világháborút követő trianoni békeszerződés a vízrajzi tevékenységet meghatá­rozó fizikai-földrajzi feltételeket és a gazdasági adottságokat alapvetően megváltoztat­ta. Míg korábban a zárt vízgyűjtőnek tekinthető, arányos eloszlású magassági övezetű Kárpát-medencében a vízrajzi szolgálat a vízkörforgás felszíni szakaszának jelentős részét megfigyelhette, Trianon után a megfigyelések a folyók síksági szakaszára korlá­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom