Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

IV. rész. A vízrajzi feltárás

AZ IDŐNKÉNTI VÍZRAJZI FELTÁRÁS

1.3. A vízforgalom feltárása

Az előzőekben említett hidrológiai elemzésekre, valamint a szükséges mértékű meteorológiai, kartográfiai, földtani, növényzeti stb. többletinformációra támaszkodva vizsgálni kell a hidrológiai körfolyamat, illetve a vízháztartás elemeit a felszíni és a felszín alatti vizekre vonatkozóan. Ennek során lehetőleg a természetes, valamint a vízhasználatokkal, illetve emberi tevékenységekkel befolyásolt állapotokat is elemezni kell. A meteorológiai és a hidrológiai viszonyok kapcsolatát ebben a fejezetben kell bemutatni. Különös figyelmet kell szentelni a felszíni és a felszín alatti vizek közötti kapcsolatoknak.

A vízgyűjtő összesített felszíni és felszín alatti vízháztartási mérlegének meghatározásához egy adott területre (vízgyűjtőre) és időszakra a mérleg általános alakja a következőképpen írható fel:

P = ET + R + RH + I + Uh + AS

P

ET

R

Rh

I

Uh

AS

csapadék területi párolgás lefolyás

felszíni hozzáfolyás beszivárgás (infiltráció) vízelhasználás készletváltozás.

A vízgyűjtők általános vízháztartási jellemzőinek feltárására két klasszikusnak tekintett vízháztartási mérleg modell alkalmazása javasolható.

Az egyik a Brückner-Penk-Opokov és mások által is kidolgozott régi modell, amely szerint

P = R + ET ± AS

ahol

P - csapadék

R - lefolyás (a vizsgált vízgyűjtő záró szelvényében)

ET - területi párolgás

AS - vízkészletváltozás a vizsgált időszakban.

A másik a Lvovits által kidolgozott modell (Lvovits, M.I.: The water balance of the continents of the World and the method of studying it. Academy of Sc. of the USSR, Institute of Geography. Soviet Geophysical Comittee. Moscow, 1971.). E szerint:

P = Rs + Ru + ET R = Rs+Ru W = P- Rs ET = W - Ru

181