Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A vízrajzi feltárás ahol P - csapadék ET - területi párolgás R - lefolyás (a vizsgált vízgyűjtő záró szelvényében) Rs - felszíni lefolyás Ru - a folyót tápláló felszín alatti lefolyás W - egy év alatt a talajba beszivárgott vízmennyiség vagy terepnedvesítés. A Lvov/A-modell alkalmas az evapotranspiráció közvetett úton történő meghatározására. Az olyan vízgyűjtőkön, ahol a természetes vízháztartást az emberi hatások jelentős mértékben befolyásolják (vízátvezetés egyik vízgyűjtőből a másikba, jelentős vízhasználatok és víz visszavezetések) a vízháztartási mérlegnek tartalmaznia kell a befolyásolás számszerűsített hatását (A). Ez esetben a vízháztartási mérleg szerint a vízkészlet változás (± AS) egy időszakon belül: ± AS = P - Rs - Ru + ET ± A A vizsgált vízgyűjtő záró szelvényére és egy-két jellemző részvízgyűjtőjére össze kell állítani: sokévi átlagos vízháztartási mérleget, három jellemző vízjárású év vízháztartási mérlegét. Ezen túlmenően el kell készíteni a sokévi átlagos vízháztartási mérleg elemeinek éven belüli eloszlását bemutató grafikont és táblázatot. A vízháztartási mérlegek alapján elemezni kell a vízgyűjtő általános viselkedését és következtetéseket kell megfogalmazni. Ilyenek lehetnek pl. : az egyes vízháztartási elemek változékonysága hogyan hat a többi elem viselkedésére (pl. a hatások milyen időeltolódással jelentkeznek, milyen hatáskövetkezmény kapcsolatok tárhatók fel stb.), sokéves és éves viszonylatban a vízháztartási mérleg elemek a vízforgalomban milyen súllyal szerepelnek (pl. lefolyás magassága, P/ET viszonya, ariditás stb.), a felszíni és felszín alatti táplálás aránya hogyan viszonyul egymáshoz különböző vízjárású években, a vízháztartási elemek éven belüli eloszlásának változékonysága milyen vízkészlet-változási tendenciákat okoz (jellemző kiürülési, feltöltődési folyamatok bemutatása), a maradék elv alapján meghatározott B beszivárgási paraméter hogyan viszonyul a más módon pl. a potenciálkülönbség és az átszivárgási tényező szorzataként meghatározott függőleges vízforgalomra. További hasonló részvizsgálatok tartalmáról, a vizsgált vízgyűjtő sajátosságaiból és vízgazdálkodási problémáiból kiindulva esetenként, egyedileg kell dönteni. Síkvidéki hátsági és dombvidéki területeken a felszíni és felszín alatti vízforgalom döntő módon a beszivárgáson keresztül függ össze egymással. A talajfelszínről beszivárgott víz egyrészt táplálja a mélyebb víztartókat, másrészt a folyóhálózatokon keresz' nttúíiijv.' \/ YIV;- ■ -..A f-v;: T T; rév 182
