Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)
IV. rész. A vízrajzi feltárás
A VÍZRAJZI feltárás nyok jellemzésére jól felhasználhatók a földtani szelvények menti metszetekben ábrázolt potenciál-szelvények (19. ábra). A jelentős vízkivételekkel befolyásolt területeken azok helyének és mértékének térképi ábrázolása jól kiegészíti a rétegvízszint térképeket. A karsztvízszint térképek általában a főkarsztvíztároló összletre készítendők el (16. ábra). Itt is szükséges a nagyobb források és vízkivételek helyének és hozamának ábrázolása. A talaj-, réteg- és karsztvízszint térképek és nyomásszelvények módot adnak a felszín alatti áramlások áramvonalainak megrajzolására is, az áramlási sebességek a szivárgási paraméterek és a térképekről leolvasható esésviszonyok ismeretében meghatározhatók. Fontos információkat nyerhetünk az említett, különböző időpontokra vonatkozó térképek különbségeként megrajzolható változási térképekből vagy metszetekből is. Ezekből — az effektiv hézagtérfogat, vagy a rugalmas alakváltozási tényezők ismeretében — a tárolt készlet változások is megállapíthatók. A változásokat bemutató térképeket — ha az ismert — célszerű az eredeti, mesterséges beavatkozásokkal nem zavart és a jelenlegi állapot különbségeként elkészíteni. A felszín alatti vízadók sérülékenységét célszerű a potenciális szennyezés elérési idejével jellemezni. A partiszürésű-, talaj- és karsztvizek nagyrészt egy éven belül szennyeződhetnek a felszínről, ezek mindenképpen sérülékenyek. A sekély rétegvizek a kőzettani kifejlődéstől és a nyomásviszonyoktól függően lehetnek sérülékenyek. A vizsgálatokat elsősorban a sérülékeny vízbázisokra vonatkozóan célszerű összefoglalni Jelenleg sérülékenynek azokat a vízadókat nevezzük, amelyeket a felszíni eredetű szennyezés 100 éven belül elérhet. A felszín alatti vizek minőségére vonatkozóan főként építéskori adatok állnak rendelkezésre, a vízműkutak egy részénél rendszeres vízminőség vizsgálatokat is végeznek. Az országos vízminőségi törzshálózat is nagyrészt üzemelő kutak és források rendszeres mintázását jelenti. Kimondottan felszín alatti vízminőségi észlelés céljából készült kút csak néhány területen található. A felszín alatti vízminőség feldolgozása az előbbieknek megfelelően elsősorban a térbeli vízminőség eloszlás bemutatására terjed ki. A vizsgálandó komponensek nagyrészt a víz eredeti összetételét mutatják (kalcium, magnézium, nátrium, kálium, klorid, szulfát, hidrogénkarbonát), de a vas, mangán, ammonium, sőt az arzén is nagyrészt rétegeredetü komponens. Kimondottan felszíni eredetű szennyezésre a nitrát, a nitrit, a ritkán vizsgált peszticidek utalnak, egyes esetekben az ammónia, a klorid és a szulfát is utalhat erre a megnövekedett vezetőképesség mellett. A felszíni eredetű szennyezés terjedését leginkább idősoros vizsgálatokkal tudjuk kimutatni. A felszíni eredetű friss víz utánpótlódás kimutatására célszerű a tricium adatokat is elemezni. A felszín alatti vízáramlási rendszerek vizsgálatánál jó eredményt adhat a radiokarbon vízkor-adatok feldolgozása. A felszín alatti vizek genetikájának vizsgálatánál a stabil izotópadatok (deutérium, oxigénizotóp) feldolgozása is jó eredményre vezethet. 180
