Bartha Péter et al.: A területi vízrajzi munkát irányítók kézikönyve (Budapest, 2003)

I. rész. A vízrajzi szolgálat

Magyarország vízviszonyai

területi párolgás különbségeként kapott, korlátozott megbízhatóságú lefolyás-eloszlást a 2. ábra mutatja. Karsztos területeken a lefolyás legnagyobb része felszín alatti lefolyásként jelentkezik, az egyéb hegyvidéki és dombvidéki területeken a felszín alá beszivárgó vizek nagyobb része rövid felszín alatti szivárgás után a felszínre lép, s így inkább felszíni lefolyásról beszélhetünk, míg a síkságok homokos hátsági területein a lefolyás jelentős része a regionális felszín alatti áramlások formájában jelenik meg. Ezek a medencék magasabban fekvő homokos területeiről és a síkság peremeiről a mélyebben fekvő területek felé irányulnak, s átlépik a jelenlegi országhatárokat is (pl. a Maros hordalékkúp Románia felől kap utánpótlást, a Duna-Tisza közéről Szerbia és Montenegró felé irányuló felszín alatti vízmozgás tapasztalható).

230

210

1»

170

150

no

90

70

50

30

10

2. ábra. A csapadék és a területi párolgás különbségének sokévi (1961-90) átlaga (mm/év)

(szerk.: Varga Gy., 1999)

A vízviszonyok hosszú földtörténeti fejlődés során alakultak ki, de még a történelmi időkben is változtak. A változások elsősorban a felszíni vízhálózatot, a tavak és mocsarak elterjedését érintették, de az utóbbi évtizedekben a felszín alatti vizekben is jelentős változások történtek.

1.2. A vízviszonyok változása a gazdasági tevékenység hatására

A vízviszonyok változásait - a rövidebb, néhány éves periódusú, valamint az évszakos ingadozásokon túl - természeti folyamatok is okozhatják (mint pl. az éghajlat ingadozások és eltolódások vagy a medencesüllyedést követő folyómeder-eltolódások), de a legnagyobb változásokat az emberi tevékenység hatása okozta. A természeti adottságokhoz alkalmazkodó életmód korszakában ezek a változások még nem voltak jelen15