Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
a nedves időjárás idején folyócskává duzzadó Szartos, mely a Nagy- Maros és Csontaháza körüli vizereket gyűjti össze, Bélrogoz-Siád és Krajova között bukkan ki a dombok közül, hogy délnyugatfelé haladva és Csermőt megkerülve, majd nyugotra s ismét ENy-ra fordulva és Seprős mellett elhaladva végre Bél-Zeréndnél — Tamásda mellett, a Töz torkolatától nem messze — ömöljék bele, sikföldi utján meglehetősen megfogyva, a Fekete-Körösbe. A Szartos kitorkollásától E-felé az egész nyugati homlokrészen nincs számbavehető patak. De sőt ez a vidék: Ökrös, Bogy, Kalácsa, Olcsa, Karaszó s az egész nyngotra elterülő síkság viz dolgában rendkívül szűkölködik! Még kút is igen kevés van, s a meglevők többnyire kevés vizüek, úgy hogy gazdasági czélokra sem elegendők. A szarvasmarhák itatására cisternákban fogják fel és gyűjtik az eső vizet. E viztelenség kiterjed a fiatal harmadkori dombvidéken a hegység szilárd és már meredekebb lejtőjéig, a hol — de már a homlokrész északi lejtőjén — Poklusán túl Urszádnál kezd a vizszükség alább hagyni. A Töz forrásától keletre több igen bővizű és első rendű patak ered a Kodru-Móma déli lejtőjén s ezen túl már valamennyi a Fehér- Körösbe ömlik. Legközelebbi és a legerősebbek egyike köztük a dézna-borossebesi patak. Ez igen nagy terület vizét gyűjti össze. Egyik főtáplálója a monyászai csaknem E—D-i irányú patak, mely már maga is elsőrendű vizér, mert a nagy-aradi főgerincztől EK-re s a punkója-gyalumárei haránt gerincztől délre eső kisebb patakokat a ravnai bővizű patakkal együtt mind összegyűjti s a monyászai szűk és sziklás, de ép azért festői szépségű völgyből Déznánál tör elő, a hol a kelet telől érkező Zugó-patakkal egyesül. Ez a zugói patak Restyirata, Zugó és O-Dézna környékének vizeit szállítja ki a hegység belsejéből s Déznánál, miután a monyászai patakkal egyesült, tág völgyben siet Boros-Sebes felé, útközben még a szlatinai és a nyágra-minyádi patakokat véve föl magába. Kisebb patakok a diécsi, a kroknai és a fényesi, valamennyi E—D-i irányú. Jelentékeny a jószáshelyi, mely ismét nagy terület: Dulcsele, Brusztureszk, Zimbró és Valemáre környékének vizeit gyűjti össze s Jószáshelynél, Gurahoncz mellett ömlik a Körösbe. Bővizű patak az ácsuvai, mely különösen azért is nevezetes, mert a Móma orografiai gerinczc mögött ered s a messze vidéken hires Dagadó forrás vizét is magával hozza a Móma E-i lejtője tövéből, 25
