Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
3. fejezet
Szelestyében végződött. Világos vidékéről és dombjairól is nagy mennyiségű víztömegek futottak a Fehér-Körösbe és pedig Nadab község alatt a Kovázd-ér, Csintye községnél a Pogány-ér, Zaránd- nál a Csigér patak és Apatelek felett a kivájt medrü »Balta Nyágra« közvetítésével. Ezen medrek közül kevés forrásvízzel csak a Csigér birt. Boros-Jenő felett a balparton a hegyek közelsége miatt csak rövid futásu, szabálytalanul kivájt medrü patakok vizei szaporították a Fehér-Körös vizét. A múlt században a Fehér-Körös mentén több csatorna ásatott azon czélzattal, hogy a vizek lefolyása meg- gyorsittassék; ezek azonban összefüggéstelen voltuknál és hibás elhelyezésüknél fogva inkább a vizeknek nagyobb területekre való szétterülését idézték elő. így keletkezett a Fehér-Körös mentén egy terjedelmes mocsár. Az egyes Körös folyók kiöntései nemcsak egymással voltak állandó összeköttetésben, hanem a Maros folyó kiöntése is érintkezett a Fehér-Körös, majd a Nagy-Körös árvizével. Ugyanis Paulis község mellett volt a Marosnak egy, mintegy 100 méter széles »Paulisi ér« néven ismert kiágazása, mely kezdetben a hegyek lábai alatt Világos felé vonult, későbben nyűgöt felé fordulván, a Körös felé vette útját. Ezen kiágazással összeköttetésben voltak a Fehér-Körös balpartján Sikló községtől kezdve a kigyósi határig levő számos erek és medrek, továbbá a kondorosi völgy, nemkülönben a »Száraz-ér«, »Kút- és Hajdú-völgy«, Mágocs és Kórogy nevű medrek, melyek utján a vizek mintegy 160 kilométer folyás után a Kurczásba, illetve Tiszába folytak. Ugyancsak a paulisi ér folytatásaként szerepelt másik ága Mócsa vidékén vált el a főágtól és Medgyes puszta mellett, valamint az orosházi határban még mindig látható mederrel csatlakozott a Hajdú-völgy egyik kiágazásához s innen kígyózva a »Czirják-völgy« nevű laposon Vásárhely mellett a »Kis tó« nevű mederbe s ezzel együtt a Tiszában végződött. Hogy a Marosnak nagy vize hajdan ezen medreket is betöltötte, úgy a talaj geológiai alakulásából, mint pedig ezen medrekben megejtett kutatások eredményéből, kétségtelennek bizonyult. Ezen medrek altalajának kipuhatolása czéljából az 1823. évben Nagy-Kondoros mellett ásatások foganatosíttattak, melyek alapján kitűnt, hogy a talaj F3 méter mély felső réteg iszapból állt, mely alatt finom homok, ez alatt pedig ismét iszap s végre 2’0 méter mélységben oly nagyságú folyó-homok találtatott, minőt az F5 méternyi sebességű folyók szoktak hordani. Ezen homokréteg 219
