Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)
1. fejezet
Lóczg Lajos megfigyelései szerint,* a Hegyes-Drócsa homlokán, vagyis a Paulis és Világos közötti harántgerinczen, csupán hegyi árkok futnak le a lapályra és pedig többnyire önállóan. Csupán a ménesi, a kovaszinczi és a világosi öbölszerű katlan völgyekben egyesülnek nagyobb szánni árkok. »Nyugat felé egyáltalában egyetlen állandó folyású patakja sincs a hegységnek. Ez a körülmény jól illusztrálja egyszersmind a hegyvonulat hirtelen megszakadását is. A nyugatra tekintő meredek oldalon rövid folyású patakok szállitják a csapadékot a lapályra, ahol esőzések idején két lomha folyású «száraz ér« veszi át a patakok vizét. Az egyik ér inkább tócsák és vízállások sorozatából áll s azt a depressziót követi, mely Kuvintól indul ki és a hegység alján halad. Ez, mint a világosi Nagy-ér, Szőllős vidékén éri el a Csik-ért (Csiger). A másik, a ménesi Száraz-év, Uj-Paulis és Ménes közt a Marosnak egy régi ártérmedrében fejlik ki, és — mintha észak felé tartó temészetes útját, amerre a lapálynak legnagyobb az esése, a ménesi nagy patak lapos törmelékkupja zárta volna el — északnyugat felé fordul, nagy kanyargásokkal megy egész Zimánd alá s itt délnek kanyarodva Aradnak Gája nevű külvárosánál megközelíti a Marost, de sem ezzel, sem pedig a Holt-Marossal nem függ össze, Hanem a Battonya vidéki Száraz-érrel egyesül, melylyel azután a lapály belvizei nagy lomhán Földeák felé, a Tiszába szivárognak bele.« (Id. helyen, 1883. évi jelentés. 41. lap.)** »Mindezek közrejárulásával Paulis és Gyorok között a paulisi gerincznek egy 6 kilométer hosszúságú darabján szögellnek össze az Alföld három legnagyobb folyójának: a Tiszának, a Marosnak és a Fehér-Körösnek vízválasztói. A Maros és a Tisza közötti vízválasztó Uj-Paulistól indul ki, közel marad a Maros árteréhez és Aradon át tart nyugatnak. A Tisza és a Fehér-Körös közti vízválasztó Gyoroknál bizonytalan törekvésű vízállások közt fejlődik ki, * E hegységet Hunfalvi) János nagy, átnézetes művében: A magyar birodalom természetrajzi viszonya inak leírásában, a II. kötet 246—248. és 323 — 324. lapjain ismerteti. Tüzetesebb és számos uj adattal, megfigyeléssel és helyreigazításokkal is javított orografiai jellemzését adja Lóczy Lajos 1883—1888. évi geológiai fölvételi jelentéseiben, melyek legnagyobb részt a Hegyes-Drócsával és környékével foglalkoznak s a m. kir. Földtani intézetnek ugyanezen évekről szóló Évi Jelentés-eiben közöltettek (Budapest, 1884—1889.) Az orograhai adatok főkép az 1883., 1884. és 1888. évi dolgozataiban vannak összefoglalva. ** A ménesi és a battonyai Száraz-ér útja Boros Frigyes adatai szerint. 13
