Gallacz János: Monografia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben alakult vízrendező társulatokról 1. A Körös és Berettyó völgye (Nagyvárad, 1896)

1. fejezet

Előadásunkban előbb a geográfiái vagyis az orographiai és a hydrografiai viszonyokat ismertetjük meg átalános vonásokban, anélkül hogy aprólékos részletekbe bocsátkoznánk, a mi, különösen a hydrografiai részben felesleges volna, minthogy a vízrajzi viszonyok a jelen mű folyamán külön fejezetben tárgyaltatnak. A második részben az orografiailag körülirt területnek geológiai viszonyait ismertetjük meg, ebben is arra törekedvén, hogy ne annyira a tüzetes kutatások adatait szerepeltessük, hanem inkább átalános vonásokban domborítsuk ki azokat a részleteket, amelyek a hegységek alkotásában jellemzők és elhatározók.

Orografiai és hydrografiai viszonyok.

1. A Hegyes-Drácsa hegység.

Körülszabott területünk legdélibb tagja a Hegyes-Drócsa hegység, mely orografiai tekintetben a Bihar hegység legdélibb kiágazásához tartozik és a magyar-erdélyi határhegységek déli tagjából a vele összeolvadt erdélyi Erczhegységből kiindulva, a Marostól északra s a Fehér-Köröstől délre e két folyó között kelet-nyugati irányban vonul az Alföld és a Tisza felé; mig homloka Paulis, Világos és Pankota, illetőleg Apatelek között helyenként meredek lejtésű hegyoldalakkal le nem bocsátkozik, mintegy hatalmas északdéli irányú haránt-gátat alkotva az Alföldnek szinte a tövéig benyúló síkja fölött, melynek tengerszin feletti közepes magasságát itt 120 méternek tekinthetjük.

A hegység e nyugatfelé tekintő homlokának tövében terülnek el azok a hires-neves szőlőshegyek, melyek az aradi hegyalja néven ismeretesek s Paulistól a homlok déli szegélyétől, Apatelekig, a hegység egyik fiatal képződést! északi oldalágáig, azokat a messze- földön ismeretes, szinte világhírű nemes, tüzes, zamatos borokat termik, amelyek Ménes és Magyarád neve alatt kerülnek forgalomba.

Meglepő képet nyújt e homlokrész, ha az Alföld felől közeledünk hozzá, mert azon kívül hogy meredek oldalai a síkságból hirtelen emelkednek fel, alattuk az ifjabb képződésü (harmad és negyedkori) dombos vidék egészen hiányzik. Kétségtelenül egyik legszebb pontja ez annak a hegykoszorunak, mely a Nagy magyar Alföldet körülveszi.

12 —