Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Zagyva (Budapest, 1985)
1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei és módszertana
zetet kell figyelembe venni. A vízjárás sztochasztikus változásából eredő, tudatosan vállalt, sőt tervezett kockázat mellett természetesen vállalni kell az adatok és a módszerek bizonytalanságából fakadó, nem számolt kockázatot is. A műszaki-hidrológiai mutatók különböző valószínűséggel előforduló értékei elegendő hosszúságú adatsorral rendelkező mérési szelvényekre — a megfelelő ellenőrzések és adatjavítások elvégzése után — különösebb nehézség nélkül előállíthatok. A vízhasználói igények természetesen nemcsak a mérési szelvényekben jelentkeznek, hanem az észlelésekbe be nem vont szelvényekben, vízfolyásszakaszokon is. Ezért szükség van arra, hogy a mérési szelvényekben ismert mutatókat valamilyen módon kiterjesszük az észlelésbe be nem vont szelvényekre is. Ez nyilvánvalóan növeli a műszaki-hidrológiai mutatók bizonytalanságát. Méginkább így van ez, ha az észleléssel egyáltalán nem rendelkező vízfolyásra terjesztjük ki az észlelésekből számított mutatókat akár a hidrológiai analógia, akár a hidrológia egyéb módszereivel. A kiadványunk is elsősorban - néhány hidrológiai jellemző, mint a középvízhozam, árvízi hozamok és a kisvízi hozamok kivételével - az észlelési állomásokra adja meg a műszaki-hidrológiai mutatókat. A műszaki-hidrológiai mutatók ilyen állomásonkénti feldolgozásával a hidrológiai adatok feldolgozásának csupán első jelentős szakasza zárul le. A hidrológiai mutatók területi kiterjesztésével, általánosításával, s ezzel együtt az állomások feldolgozott adatainak egymás közötti összehangolásával kapcsolatos vizsgálatok a hidrológiai adatok feldolgozásának egy másik, az első szakaszra nagymértékben támaszkodó második szakaszába tartoznak és visszahatnak magukra a módszerekre, az első szakasz eredményeire is. Jelen kiadvány - ebből következően - általában a kiadvány használójára bízza a műszaki-hidrológiai mutatók számszerűsítését az észlelésekbe be nem vont szelvényekben, amelyhez természetszerűleg a helyi ismeretek nagyban segítenek. Az állomásonkénti vizsgálatok területi általánosítása, kiterjesztése nemcsak a műszaki-hidrológiai mutatók bármely szelvényre történő meghatározása érdekében szükséges. Fontos ez azért is, mert csak így lehet feltárni a térség, egy adott vízgyűjtő hidrológiai adottságaiban meglevő általános törvényszerűségeket, amelyek a továbbiakban a természetföldrajzi (s ezen belül mindenekelőtt éghajlati) és emberi környezettel együtt elemezhetők, éppen a vízgazdálkodás stratégiai feladatainak fejlesztési lehetőségei és korlátái feltárása érdekében. A kiadványba olyan műszaki-hidrológiai mutatókat válogattunk be, amelyeket a tapasztalatok szerint a hazai műszaki tervezés igényel vagy igényelhet és amelyek a hidrológiai észlelések adataiból közvetlenül vagy közvetve képezhetők, amelyek sztochasztikus vizsgálatára kidolgozott, kipróbált és gyakorlatban alkalmazott módszerek állnak rendelkezésünkre, továbbá amelyek számításához többnyire számítógépi programok is vannak, s végül, amelyek a keretterv és a kiadvány előkészítése során a Megbízó és a munkában résztvevő vízügyi igazgatóságok részéről egyetértésre találtak. Az elsősorban a hidrológia részéről kezdeményezett, műszaki-hidrológiai mutatók mellett természetesen felmerülhet további mutatók iránti igény is, így a kiadványban megválasztott és közreadott mutatók köre nem tekinthető teljesnek és véglegesen lezártnak. A kiadvány a vízkészletek minőségi jellemzésével nem foglalkozik. Mindezek ismertetése után röviden tekintsük át, hogy milyen mutatókat tartalmaz kiadványunk a Zagyva—'Tama vízrendszer műszaki-hidrológiai jellemzésére. A sztochasztikus ingadozást mutató vízjárás úgy is definiálható, mint árhullámok és kisvizes időszakok véletlen egymásutániságának a sorozata (1. ábra). Az ilyen árhullámokból és kisvizes időszakokból álló idősornak egy adott szinthez tartozó elmetszése esetén az elmetszés fölött egy feltételes vízbő időszakot kapunk, amelyet hegymeneti kirándulásnak, az elmetszés alatt pedig vízhiányos időszakot, amelyet völgymeneti kirándulásnak nevezhetünk. Amennyiben az idősor vízhozamidősor, úgy a következő alapvető mutatók képezhetők hegymenet esetén: — az árhullám időtartamát jelentő kiránduláshossz,- a tetőző árvízhozamot megadó hegycsúcs,- a hegymeneti kirándulás útvonala és a kiránduláshossz közötti, azaz a metszék feletti terület, az árhullámtömeg, völgymenet esetén: — a vízhiány időtartamát jelentő kiránduláshossz, — a völgyelés legmélyebb pontja által kijelölt maximális vízhozamhiány,- a metszésvonal és a kirándulás útvonala közötti terület, a vízhiány. 10
