Nováky Béla (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Zagyva (Budapest, 1985)
1. A vízfolyások vízjárása műszaki-hidrológiai jellemzésének alapelvei és módszertana
1. VÍZFOLYÁSOK VÍZJÁRÁSA MŰSZAKI-HIDROLÓGIAI JELLEMZÉSÉNEK ALAPELVEI ÉS MÓDSZERTANA A kiadványban közreadott segédletek az Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1978-1983. évek között végrehajtott korszerűsítési munkáinak alapelvei szerint készültek. Az alapelvek összefoglaló leírását a „Magyarország vizeinek műszaki hidrológiai jellemzése” sorozat Zsuffa István által szerkesztett „Felső-Tisza jobb parti vízrendszere” kötete tartalmazza. Mindemellett e kiadványkötet néhány műszaki-hidrológiai mutató esetében ettől eltérő eljárást is bemutat. Hangsúlyozni kívánjuk ezzel is, hogy — egyrészt a műszaki-hidrológiai jellemzésben alkalmazott bármiféle módszer nem jelent kizárólagosságot, — másrészt a műszaki tevékenységben nélkülözhetetlen önálló mérnöki gondolkodásnak kerülnie kell bármilyen jónak tűnő eljárás mechanikus alkalmazását, s szem előtt kell tartania a különféle módokon kihozott eredmények összevetésének, ellenőrzésének szükségességét. Jelen kiadvány a mérnöki gondolkodást kívánja elősegíteni, a mérnöki ítéletalkotáshoz ad segítséget annak ■megkötése nélkül. Ez egyben irányelv ennek a kötetnek használatára. A vízfolyások vízjárását jellemző műszaki-hidrológiai mutatókat úgy választottuk meg és úgy csoportosítottuk, hogy azok közvetlen alapot adhassanak a meglevő vízügyi létesítményeink kapacitásának értékeléséhez is. A kötet anyaga tehát nem általános hidrológiai jellegű, hanem a vizsgált vízrajzi egységeknek a különböző vízgazdálkodási igényeknek megfelelő műszaki-hidrológiai jellemzése. A kötet elsősorban a regionális döntéseket szolgálja. Segédleteinket úgy állítottuk össze, hogy konkrét feladatok megoldásához szükséges műszaki tervezéshez is nyújtsanak támpontot és az egyes beruházási célok műszaki meghatározásához elegendő adatot biztosítsanak. A műszaki tervezés további fázisai, a beruházási programok tanulmányai természetesen a közölt adatokat, segédleteket csak kündulásként használhatják. A tényleges műszaki tervezés már nem nélkülözheti a helyszíni vizsgálatokkal végzett részletes műszaki-hidrológiai elemzést. A vízfolyások hidrológiai jellemzői — amelyek sorában a vízállás és a vízhozam a legfontosabbak - időben változók. E változások elsősorban az időjárás változékonyságából, az éghajlati ingadozásokból, esetleg változásaiból fakadnak, ugyanakkor a hidrológiai jellemzők alakításában szerepet játszanak a vízgyűjtő térszíni adottságai is. A vízjárás változékonyságából következik, hogy a hidrológiai jellemzők időbeli változásuk során ugyanazon értéket egy adott szelvényben csak bizonyos időközönként és meghatározott gyakorisággal veszik fel. A folyton változó hidrológiai helyzet nem teszi lehetővé, hogy a vízhasználók a mindig változó vízjárási helyzethez igazítsák igényeiket, azaz nagymértékben alkalmazkodjanak a természethez, illetve ezt még megtehették a társadalmi fejlődés korai, ún. ökológiai szakaszában. Sokkal inkább lehetséges és szükséges, hogy a vízhasználó a vízjárást igazítsa az igényeihez. A vízjárás szabályozása — amelynek legelterjedtebb és talán legkézenfekvőbb esete a tározás - műszaki létesítményeket igényel. A vízjárás szabályozásának is gátat szabnak azonban a technológiai korlátok, jelentős mértékben alkalmazkodni kell a mindenkori gazdasági adottságokhoz, a környezetvédelemmel szemben támasztott követelményekhez és nem utolsósorban magukhoz az igényekhez is. A teljes szabályozottság eléréséig terjedő átmeneti időszakban a vízgazdálkodási vagy vízhasználói létesítmények tervezése során kockázatot (bizonyos károkat vagy ki nem használt előnyöket) vállalva, meghatározott — a kockázat- vállalás mérékétől is függő — valószínűséggel előforduló, meghaladott vagy meg nem haladott hidrológiai hely9
